Tóth Tamás filmjét alapul véve, azt hihetnénk, hogy minden második ember anarchista, terrorista, vagy legalábbis egy potenciális merénylő. Hősünknek Gavrilo Princip a példaképe (nem egészen világos, hogy miért pont ő), sőt, Ferenc Ferdinánd gyilkosa a mániájává vált. Valószínűleg a bérgyilkos-lét romantikája, a határtalan szabadság utáni vágy és a világmegváltó szándék késztette arra, hogy szobáját forradalmárok képeivel tapétázza ki és felvegye a Gavrilo művésznevet. Hősnőnk hirtelen csöppen bele ebbe a világba: Majka egy szeretetszolgálat számára köt ruhákat, amikor megtudja, hogy az adományokat a szolgálat vezetői külföldön adják el, akkor elhatározza, hogy felrobbantja azt őt becsapók teherautóját. Dinamittal a hátizsákjában biciklizik a városban, amikor Gavrilo elüti. A sorsszerű találkozás egy érdekes kapcsolat kezdetének bizonyul, amelyben keveredik a szerelem és az anarchizmus.
Először Gavrilo segít Majkának felrobbantani a teherautót, majd azt kéri, hogy a lány neki segítsen. A második akciónál nehezebb dolga van a párnak, mert itt nem egyszerű igazságosztásról van szó, hanem valami kevésbé megfoghatóról. Gavrilo ugyanis nem tudja, hogyan tudná kielégíteni lázadó énjét. Egy megölendő ellenséget kell "generálnia", találnia kell valakit, akitől megszabadíthatja a társadalmat. Majka látszólag nem vesz részt a keresgélésben, de nélküle Gavrilo valószínűleg soha nem érne célhoz.
Az Anarchistákban sok jó ötlet van, mégsem áll össze teljes egésszé. Talán egy kisjátékfilmet kellett volna forgatnia Tóthnak, a 80 percet sem tölti ki üresjáratok nélkül filmje. Jó példa erre Temessy Hédi szerepe, amellyel talán Gavrilo életének abnormalitását akarták jobban szemléltetni az alkotók, de csak egy teljesen felesleges, elvarratlan szálat adtak a filmhez. A rendezés is zavaros egy kicsit, lehet, hogy Tóth a témához akart közelíteni filmje stílusával, de ez sem sikerült maradéktalanul. Kár a filmért. Több volt benne.
