A Mindenütt jó című film története könnyed, egy mondatban elmondható semmiség, mint egy kifestőkönyv néhány egyszerű vonallal rajzolt meséje. Ám ebbe a kifestőkönyvbe a hongkongi születésű Wayne Wang rakta fel a színeket, méghozzá úgy, hogy a nem túl eredeti és nem is túl bonyolult skicceket az élet eleven színei és fényei töltik fel. Adva van a kisváros unalmától az amerikai álom szimbolikus városába menekülő anya és a mellé kényszerülő tinédzser lánya, aki viszont a kisváros otthonosságára, barátai és környezete meghitt szeretetére sóvárog. A kettejüket összekötő gyűlölöm-mert-szeretem kapcsolat taposóaknáit, a Los Angeles-i "nagy lehetőségek" közepette füstbe ment csalóka remények keserűségeit Wang nem robbantja ki megrázó, mély drámában, csak nagyon árnyaltan, csendes hétköznapiságukban és elviselt elviselhetetlenségükben teszi elénk hősnői lelki felnőtté válásának fordulatait. Kellemesen, szórakoztatóan, könnyed humorral, de mindig az őszinteség lefegyverző közvetlenségével.
Wayne Wang nevét a Mennyei örömök klubja tette nemzetközileg ismertté a nagyközönség előtt, de máig nem hagyott fel, hogy független alkotóként kis költségvetésű filmeket forgasson. (Nálunk is siker volt a Füst című munkája, amivel Berlinben nagydíjat nyert.) Ez a másfajta iskola, másfajta szemlélet és kifejezésmód és persze a nagyfokú beleérző képesség emeli ki a Mindenütt jót a kedves és szórakoztató hollywoodi filmek átlagából. Nem véletlen, hogy Susan Sarandon, aki erőteljes tehetsége ellenére utóbbi filmjeiben, még Oscar-díjas szerepében is (Ments meg, Uram!) meglehetős manírosan játszott, most hibátlan. Meggyőzően és elragadóan ellenszenves. Lányát a Leon, a profiban kész színésznőként debütált Natalie Portman játssza, ritka jó összhangban egy világsztárral. Kettőjüket együtt látni - már megérte.
