Ami első pillanatra a Bazi nagy indiai lagzinak tűnik, később vidám pedofil drámába torkollik. Érzékeny női film arról, ami a háttérben történik.
Minden okom megvolt arra, hogy felkészüljek a legrosszabbakra. Mit várjon az ember egy olyan filmtől, amelynek Gabriel Garcia Marquez után Esküvő monszun idején a címe, ráadásul romantikus vígjáték? Mindezen felül pedig indiai darabról van szó, ami a szereplők közös táncával súlyosbított hindipop zenei betéteket is jelent.
Amikor a vásznat elözönlötték a felső tízezerbeli, szeleburdi indiai család tagjai, csak annyit tehettem, hogy a széken lejjebb csúszva csökkentem a támadási felületet.
Eláruljuk, hogy az Esküvő monszun idején pontosan olyan film, amilyenre számítottam, esküvői forgataggal, szerelemmel, szenvedéllyel, félreértésekkel, meg persze a hindipop. A váratlan csak annyi volt, hogy a rendezőnő, a szépelgő Káma-Szútráról ismert Mira Nair sajátos módon keverte az alapanyagokat. Aminek következtében filmje leszakadt a Bazi nagy görög lagzi, vagy a Négy esküvő és egy temetés által kijelölt csapásról, és nem azok indiai mutációja, hanem sajátos, leheletfinom paródiája lett.
Az Esküvő monszun idején valójában ugyanis nem mozifilm. Úgy tűnik inkább, mintha az egészet egy, a történetben meg nem jelenő rokon forgatta volna, a családi videógyűjtemény számára. A kamera szemmagasságban mozog, a beállítások spontánnak látszanak, a vásznon időnként jelentéktelen mozzanatok villannak fel.
Mira Nair a keleti egzotikum, a nagycsaládi forgatag és a szerelem kliséinek árnyékában dogmafilmes világba vezeti a nézőt. Igazi női művet látunk, amely a megszokottól eltérően, indirekt módon, sajátos logika szerint kommunikál. Nincs az arcunkba dörgölve sem az, hogy a kedves néző most dogmafilmet lát, magasművészetileg. Sem az, hogy az egész valójában nem is a Bazi nagy indiai lagzi.
A kézikamerás felvételek a családtagokra, az örvendetes eseményre fókuszálnak, de életlenül, a háttérben, éppen hogy kivehető módon egész más történet pereg. Nem csak arról a később felszínre bukkanó, pedofil szálról van szó, amely révén az Esküvő monszun idején közeli kapcsolatba kerül az egyik dogma-klasszikussal, Vinterberg Születésnapjával. Nair ugyanennyire beszél kulturális talajvesztésről, a modernizálódó viszonyok közt is bebetonozott, hol fojtogató, hol életmentő nemi szerepekről, klasszikus és a modern értékek találkozásáról. Persze csak a háttérben.
Mert a középpontban és mellékesen folynak az esküvői előkészületek, szerelmek szövődnek, konfliktusok oldódnak meg, és szól a hindipop.
