James J. Braddock (Russel Crowe) első generációs amerikai, ír bevándorlók gyermeke, aki felküzdötte magát, és megvalósította az Álmot. Így aztán boldogan éli világát a húszas évek végének Amerikájában: sikeres és jómódú, híres bokszoló, mégis rokonszenves, minden allűrtől mentes családapa, bájos felesége (Renée Zellweger) és három kisgyermeke van. A történet ezzel az idillel kezdődik, amiről a műfaj logikájának megfelelően hamar kiderül, hogy vihar előtti rövid csend csupán. Valóban, egyre szaporodnak a rossz előjelek, szerencsétlen fejlemények, amelyek együttesen valóságos csődtömeggé teszik Braddock életét. Egy meccsen eltöri a kezét. Kitör a nagy gazdasági válság, elúszik a rossz érzékkel befektetett családi vagyon. Az egyre elkeseredettebb családfő sérülten is kénytelen a ringbe szállni. A korábbi bokszlegenda azonban már csak árnyéka önmagának, és a show-biznisz kegyetlen egykori sztárjával, Braddockkal szerződést bontanak.
A lejtőn pedig nincs megállás. A törött kezű Braddock csak ritkán kap alkalmi munkát, a pénz pedig szinte semmire sem elég. Kikötik az áramot, nincs gáz, nincs fűtés, nincs ennivaló. A gyerekek köhögnek, a feleség halkan pityereg és nagyokat sóhajt. Aztán egy nap megjelenik Joe Gould (Paul Giamatti), az egykori menedzser, és új lehetőséget kínál. Egyszeri fellépés: a feltörekvő új sztárnak pofozógépet keresnek. Braddock beugrik edzés nélkül, korgó gyomorral, és csodák csodája, kiüti fiatalabb és esélyesebb ellenfelét. Joe, aki egykori felfedezettjével és védencével együtt került lejtőre, a váratlan győzelemtől vérszemet kap. Visszahívja Braddockot a ringbe, aki hat év kihagyás után hihetetlen formába lendül, és sorra gyűri le ellenfeleit. Hamarosan nemzeti hős lesz a visszatérő bokszoló, a megalázottak és megnyomorítottak, a reményvesztettek és lecsúszottak mesebeli ideálja, egy új Álom megtestesítője, a remény bajnoka. Már csak egyetlen meccs maradt a bajnoki címig. Max Baer (Craig Berko), a léha és nagyképű új sztár, a szerencsés sorsú zsúrfiú és egyben brutális őserő lesz Braddock ellenfele, akiről azt is lehet tudni, hogy már két embert halálra vert a szorítóban. Bár a bajnokicím-meccs mind a tizenöt menete igen fordulatos és drámai, a vége - talán nem árulunk el nagy meglepetést - igazi, vérrel-könnyel megszolgált diadal.
A remény bajnoka a hollywoodi filmgyártás klasszikus, így megbízhatóan jó terméke: minden ízében professzionális melodráma. Minden pillanat kiszámított, jól megtervezetten hatásvadász, időnként könnyfakasztó, máskor feszülten izgalmas. Pontos a forgatókönyv, remek a fényképezés, a zene jól érzékelteti és fokozza a hangulatot. A színészek pedig olyan természetes, sallangmentes játékkal teszik élővé a nem túl bonyolult jellemeket, hogy Mae Braddock minden elhullajtott könnycseppjét és James Braddock minden bekapott ütését szinte a nézőtéren is fájlaljuk. Ron Howard rendező nagy hozzáértéssel működteti a férfiashősmítosz és a romantikus családi mese kelléktárát is. A Millió dolláros bébi után újabb katartikus bokszfilm érkezett Amerikából, régi-új mese kitartásról, reményről, a biztos háttér és a szilárd hit erejéről.
