Los Angeles csillogó-villogó felhőkarcolóinak árnyékában áll a Millió Dolláros Hotel. Koszlott halljával, állandóan beázó, nedves szobáival, bűzös, mocskos folyosóival az "amerikai álom" veszteseinek, a társadalom számkivetettjeinek otthona. Itt él Tom Tom (Jeremy Davies), a naiv, enyhén gügye junkie, aki túláradó szerelemmel imádja Eloise-t (Milla Jovovich), a befelé forduló, gátlásos, ön-tudatlan utcalányt. A szállólakók hétköznapjainak egyhangúságát egy szörnyű esemény árnyékolja be. Izzy (Tim Roth), a narkós festő, egy kristálytiszta hajnalon leesik a tetőről. Gyilkosság történt, vagy öngyilkosság? Barátai és szomszédai legnagyobb ámulatára kiderül, hogy Izzy egy multimilliárdos sajtócézár fia volt. A Millió Dolláros Hotel így egyből az érdeklődés középpontjába kerül, a lakói pedig egytől-egyig gyanúsítottakká válnak. Az ügyet Skinner nyomozó (Mel Gibson), a keménykötésű FBI ügynök vizsgálja. Ahogy halad előre a nyomozással, úgy mosódik el a határvonal gyilkosság és öngyilkosság, ép és zavarodott elme között. A Millió Dolláros Hotel barátságról, bizalomról, árulásról, a feltétlen szerelem szívszakasztó, mindent elsöprő erejéről mesél, mulatságos, sötét, fordulatos és magával ragadó történetében.
A Millió Dolláros Hotel a világhírű Wim Wenders harmincéves filmkarrierjének huszadik filmje. Az eredeti ötletet a film elején és a végén feltűnő, valaha szebb napokat látott, a valóságban is működő szálloda teteje ihlette. Felfedezője Bono, az ír forradalmi rock-együttes, a U2 vezetője. A zenekar itt forgatta "Where The Streets Have No Name" című dalának videoklipjét. Bono a film producere és a történet társszerzője is egyben.
A film szinte teljes egészében egy zárt térben, a Millió Dolláros Hotelben játszódik. A szállodát megtöltik a legkülönfélébb hibbant alakok, amelyek megformálása kiváló karakter-alakításokra ad alkalmat. A kitűnő szereposztásnak köszönhetően ez maradéktalanul teljesül. Mel Gibson Skinner ügynök szerepében élete egyik legnagyobbját alakítja. Nyakmerevítőjével emlékeztet ugyan a Nagy ábrándban (Renoir) örökbecsűt alakító Erich von Stroheimre, de erre már csak a legmegátalkodottabb vájtszeműek emlékeznek. Mel egyenesen hátborzongató, ördögi és angyali egyben, a hátán éktelenkedő hegekből ítélve talán valaha az angyal-szárnyait távolították el. Tökéletes egyperces alakítás Tim Roth Dizzy-je, telitalálat a Tom Tomot játszó Jeremy Davies is. Szétütött junkie-ja tökéletesen hiteles, ám így is átsüt lénye gyermeki tisztasága, mindent elsöprő szerelmének szárnyakat adó ereje. A légies Milla Jovovich (Éloise) utcalánya angyalként lebben keresztül a filmen.
A film operatőre, Phedon Papamichael szépen komponált képekkel, kísérteties, de éppen ezért hiteles világítással festi meg a szállodában terjengő őrület hátterét. Wenders mester valószínűleg sokat merített a kubai zenész-aggastyánoktól, mert az ezt megelőző két filmjének (A világ végéig, Az erőszak vége) kiábrándult vértelen ürességét igazi, emberi melegséggel tudta felváltani. A film zenéjét természetesen Bono jegyzi, társául választva egykori zenei rendezőjét, az experimentális guru Brian Eno-t. Kérem szépen, üljön be mindenki a Millió Dolláros Hotelbe, ha valami olyasmire vágyik, amit kiváló szórakozásként definiálhatnánk. Figyelem, Wenderstől ilyet még nem láttak!
