Úgy alakul, hogy Batman és Superman összedurciznak, jól le is porolják egymást, aztán ráébrednek, hogy bilibe lóg a fejük és egy nagyon jó nő megvédi őket. Így foglalnánk össze a Nagy Szuperhősfilmet!
Amikor igazán beindult a nagy képregényfeldolgozás láz, borítékolható volt, hogy csakis úgy lehet fokozni az izgalmakat - és optimalizálni a bevételt -, ha egyre több szuperhőst préselnek egyetlen filmbe, majd az egészből egy rakás folytatást készítenek. Ezt csinálja a Marvel a maga kicsit viccesebb képregénykaraktereivel - Vasember, Hulk, Amerika kapitány és a többiek -, és ezt teszi a konkurens DC Comics is, ahol ugyan kevesebb hőssel gazdálkodnak, azok viszont nagyobb kaliberűek.
Batman és Superman két nagyágyú, akik eddig valamiféle párhuzamos valóságban léteztek, előbbi a lepukkant Gotham City-ben, utóbbi a csillogó Metropolisban, most viszont útjaik keresztezik egymást. Batman haragszik Supermanre, mert rengetegen haltak meg, amikor Az acélember végén összecsapott Zod tábornokkal, és fél, hogy a kriptoni az erejét egyszer az emberiség ellen fordítja. Superman pedig azért neheztel a Denevéremberre, mert az brutálisan számol le a bűnözőkkel. A háttérben ott szövi az intrikát a betegesen vihogó Lex Luthor, akit valamiért akkor sem venne senki sem komolyan, ha "MÁNIÁKUS BŰNÖZŐ" feliratú pólóban rohangálna. És igen, vannak csajok, Lois Lane, aki ekkor már Superman csaja, és egy szépséges tolvajnő, aki többször is összefut Bruce Wayne-nel.
Sokáig úgy tűnt, hogy a Batman Superman ellen - Az igazság hajnala lesz A Nagy Képregényfilm, részben, mert két ilyen ikonikus figura került egymás mellé - vagy egymással szembe -, részben mert baromi jó marketingkampány előzte meg. Chistopher Nolan Batman-filmjei új, sötétebb dimenziót adtak a karakternek, és Zack Snyder előző Superman mozija is sokat színesített a Superman nagyívű, de különben nem túl színes vagy izgalmas alakján. Volt tehát mire építeni, még úgy is, hogy az új film kedvéért a rendkívül intenzív Christian Bale-t lecserélték a jóval komótosabb Ben Affleckre, aki így is könnyedén lejátssza Henry Cavillt, aki maradt, ami maradt, egy gondterhelt Superman, aki nem tudja, mit kezdjen a szeszélyes hangulatú emberiséggel. Senki nem is várt ennél mélyebb és alaposabb karakterábrázolást és cizelláltabb konfliktus alaphelyzetet, így a siker kulcsa ott volt a rendező zsebében, de a szuperhősfilmek alapvető dilemmája itt is visszaköszön. Egy ilyen filmnek két elengedhetetlen alapeleme van, a Jóság és az Erőszak: a hős mindenki felett áll, ő vigyáz ránk és jobb nálunk, ehhez viszont használnia kell az erejét és el kell pusztítania ellenfeleit, és a legtöbb rendező görcsöt kap, hogy a kettőt egyensúlyba tudja hozni.
Zack Snyderre is ez a görcs jött rá, pedig neki védjegye az erősen stilizált, pusztító erőszak - lásd 300, Álomháború -, és ő tényleg egymásra eresztené a két hőst egy halálig tartó meccsre, de kötötte a kezét az a fránya Jóság. Lágy fényben fürdő jelenetek, meghitt párbeszédek és sokatmondó pillantások mondják el nekünk újra és újra, hogy hőseink jók - hamisan és tökéletesen feleslegesen, mert ezt eddig is tudtuk, ez az alapvetése az egésznek, az pedig, hogy ebben a filmben minden valamirevaló összecsapásnál külön megjegyzik, hogy az bizony lakatlan területen történik, nem lehetnek civil áldozatok, külön röhejes, pláne, hogy igenis vannak civil áldozatok. Ami pedig az összecsapásokat illeti, nagyok és zajosak, de nélkülöznek minden eredetiséget, és ez a sok szempontból így is grandiózus film egyik legnagyobb csalódása, Lex Luthor rettentő kreálmánya pedig alig több, mint az eredeti Szellemirtók habcsók szörnye - csak sokkal rondább. Azért dicséret is jár, mégpedig a lányoknak, Amy Adams most is csodás Lous Lane-ként, Gal Gadot pedig nagyon kellemes meglepetés, mint Wonder Woman: szép, méltóságteljes és harcias.
Értékelés: 6/10
Kinek ajánljuk?
Képregényrajongóknak, Zack Snyder rettenthetetlen híveinek és mindenkinek, aki kicsit szeretne elszakadni a valóságtól.
