Még egyetlen földönkívüli sem lépett senki emberfia tyúkszemére, ám máris nagy bajban az emberiség. Mert ha az amerikai tengerészgyalogosoknál úgy mennek a dolgok békeidőben, ahogy azt a film mutatja, az csakis azt jelentheti, hogy az amerikai tengerészgyalogosokat mind Hollywoodban képzik, annak a Michael Baynek a keze alatt, akinél a legegyszerűbb civil mozdulat is úgy fest, mintha attól nemzetek sorsa függne. Az ilyen vész nélküli heroizmus igen mulatságosan tud festeni például egy reggeli kávé elfogyasztásakor, s attól sem lesz kevésbé komikus, ha egyébként egy olyan jobb sorsra érdemes színész adja elő, mint Aaron Eckhart. Aki, mielőtt jönnének a földönkívüliek, épp leszerelni készül, ám mivel jönnek a földönkívüliek, nem szerel, hanem folytatja az ezúttal Paul Greengrass stílusában fényképezett heroizmust. Ami azért mégiscsak jobban mutat, ha nem egy irodahelyiségben kell feletteseinkkel társalogni, hanem az emberiség szisztematikus kiirtásán dolgozó szorgos földönkívüliek (szaknyelven: "rohadt dögök") vesznek körül minket megsemmisítés céljából. Persze mi másért is gyűltünk volna össze, ha nem azért, hogy lássunk egy minden igényt kielégítő világvégét, olyat, amilyet az eggyel előző alien-inváziós moziban technikai okokból nem láthattunk. Ehhez képest az itt felvonuló rohadt dögöknél legóból is félelmetesebb rohadt dögöket lehet építeni, és az űrhajóparkjuk is elég szedett-vedett. A leghatásosabb special effekt Aaron Eckhart összevont szemöldöke; simán felér két-két és fél világégéssel.
