Július 23-án, pénteken, egy év csúszással és nézők nélkül, de megkezdődött végre a 2020-as tokiói olimpiai játékok. A jeles esemény örömére összeszedtük minden idők legjobb, legfontosabb olimpiai témájú filmjeit. (A filmesek valamiért sokkal jobban vonzódnak a téli sportokhoz, többször választják témaként, de mi most csak a nyári olimpiára koncentráltunk, ezért a válogatásból kimaradt többek közt az Én, Tonya, a Borotvaélen (Halálforgás), Jégi dicsőségünk és a Verseny a lejtőn is.)

A berlini olimpia (1938)

Leni Riefenstahl volt Hitler kedvenc propagandafilmese, forgatott az 1934-es nürnbergi Nemzetiszocialista Pártkongresszusról (Az akarat diadala), és ő kapta a megbízást, hogy dokumentálja az 1938-as berlini olimpiát. A végeredmény: egy olyan filmtörténeti klasszikus, amely alapjaiban változtatta meg a (sport)dokumentumfilmezés műfaját, és amelyet máig tanítanak a filmes képzésekben. Riefenstahl számos technikai újítást vezetett be, itt jelenik meg először a futók mellett száguldó kamera, a légi felvétel, a teleobjektív, és rengeteg olyan kamerakezelési mód, amely ma már rutinnak számít. A kétrészes filmet, amelyen 43 operatőr dolgozott, 200 órányi felvételből 18 hónap alatt vágták véglegesre.

A tokiói olimpia (1965)

Az 1964-es volt az első Ázsiában megrendezett olimpia, és a történelmi játékokat egy nagyszabású, szélesvásznú (CinemaScope-ban rögzített), vibrálóan színes mestermű rögzítette. Kon Ichikawa háromórás filmje tökéletesen ragadja meg az olimpia hangulatát (a legerősebb rész talán az, amikor a maratonistákat követhetjük, élükön a legendás Abebe Bikilával), emellett fontos dokumentuma Japán háború utáni modernizációjának.

Tűzszekerek (1981)

A film, amely sokak szerint nem érdemelt Oscar-díjat, a nyitójelenete mégis filmtörténeti klasszikus, Vangelis zenéje pedig örökre beégett az agyunkba.

A történet főszereplője két megszállott futó, Harold (Ben Cross) és Eric (Ian Charleson), akik vérre menő küzdelmet vívnak egymással a győzelemért. Eric, az elszánt skót misszionárius Isten dicsőségéért fut, míg Harold a győzelmeivel akarja bebizonyítani jogos helyét a társadalomban. Ők ketten képviselik Angliát az 1924-es párizsi olimpián, s miután a futás mindkettőjük számára az életet jelenti, így küzdelmeik során hihetetlen indulatok és ellentétek feszülnek közöttük.

Egyéni rekord (1982)

Chris és Tory profi atléták, akik az 1976-os olimpiai játékokon találkoztak először. A két lány között mély barátság, sőt, szerelem alakul ki, Chris ezért Tory edzőjének csapatához szegődik. A férfi kezdetben gyengének és tehetségtelennek tartja és ellenzi, hogy Toryval töltse minden idejét, küzdelmét és akaraterejét látva azonban hamarosan felfedezi benne a bajnokot. A nagy fizikai nyomás hatására érzelmeik összezavarodnak, ezért különválnak, Chris pedig edzője mellett más férfiakkal is találkozgatni kezd. Az 1980-as olimpiát megelőző pánamerikai játékokon ellenfelekként találkoznak újra; tudják, hogy ez a verseny sokkal többről szól a győzelemnél. Testükre és akaraterejükre életük legkeményebb próbája vár.

Aki persze ismeri az olimpiák történetét, az tudja, hogy az 1980-as moszkvai játékokat a nyugati országokkal együtt az USA is bojkottálta, így a lányok nem tudják az olimpiai álmukat megvalósítani, marad helyette a címben is említett egyéni rekord elérésének célja. A Kínai negyed Oscar-díjas írója, Robert Towne érzékeny drámát készített, amely nem mellesleg a korát is megelőzte: a 80-as évek elején a mainstream hollywoodi filmekben nem sűrűn láthattunk biszexuális főszereplőket.

Harc a másodpercekért (1997)

A küzdeni akarás, kitartás, a kitűzött célok makacs megvalósítása és mindig jobbnak lenni, ezek vezérelték az amerikai legendás futó, Steve Prefontaine életét. A fájóan fiatalon, autóbalesetben elhunyt olimpikon számára a futás jelentett mindent. Steve James filmje végigkíséri rövid életét, kezdve a gyermekkorától az egyetemi éveken át a müncheni olimpiáig. Prefontaine-t (Jared Leto) az a Bill Boweman edzette, aki később a Nike alapítótagja lett, a sportoló elsőként próbálhatta ki az edző által tervezett futócipőket. Prefontaine egyike volt azoknak, akiknek köszönhetően a tragédiába torkollott 1972-es olimpia folytatódhatott, hazatérése után pedig sokat tett az amatőr sporthoz való hozzáálláshoz.

Korlátok nélkül (1998)

Robert Towne-t nagyon izgathatta a futás világa, mert az Egyéni rekord után újra visszatért a témához. Steve Prefontaine életéről forgatott ő is, de pechjére a Harc a másodpercekértet egy évvel korábban mutatták be. Jared Leto filmje is megbukott, és ez a sors várt a Korlátok nélkülre is, pedig Towne verziója egyértelműen erősebb. Billy Crudup alakítja a főszerepet, de Donald Sutherland is zseniális Bill Bowemanként.

Egy nap szeptemberben (1999)

Az 1972-es olimpiát beárnyékolta az erőszak. A Fekete szeptember nevű palesztin terrorszervezet az izraeli csapat 11 sportolóját túszul ejtette. Két sportoló rögtön a túszejtés során halálosan megsebesült, de a német hatóságok kudarcba fulladt kiszabadítási akciója során a többi túsz is életét vesztette, valamint meghalt öt terrorista és egy német rendőr is.

A tragédiáról Kevin Macdonald készített megrázó erejú, Oscar-díjas dokumentumfilmet Michael Douglas narrálásával.

München (2005)

A terrorba fulladó 1972-es olimpia Spielberget is megihlette, aki részben Magyarországon forgatta le 7 Oscarra jelölt filmjét. A München azt a titkos izraeli különítményt követi nyomon, melynek feladata a müncheni mészárlással gyanúsított 11 palesztin felkutatása és likvidálása volt - valamint azt boncolgatja, milyen személyes áldozatokat követelt ez a bosszúakció a csapattól és annak vezetőjétől. A főszerepekben olyan színészek láthatók, mint Eric Bana, Daniel Craig, Ciarán Hinds, Mathieu Kassovitz, Geoffrey Rush és Mathieu Amalric.

Foxcatcher (2014)

Bennett Miller megtörtént eseményeken alapuló filmje az 1988-as olimpiát megelőzően játszódik. A DuPont-vagyon örököse, az enyhén paranoid és skizofrén John Eleuthére du Pont leigazolta birkózócsapatába a Schultz-testvéreket (Channing Tatum és Mark Ruffalo), azzal a céllal, hogy dicsőséget szerezzen az USA-nak és magának.

A Foxcatcher nem az olimpiai eszme nagyszerűségéről szól, hanem a testvérek közötti rivalizálásról, a gátlástalan ambíciókról és a szent cél érdekében elkövetett bűnökről. Ruffalo és Tatum is jók a szerepben, de a show-t az általában komikusszerepekben látható Steve Carell műorra lopja el.

Race - A legendák ideje (2016)

Stephen Hopkins francia, német és kanadai koprodukcióban készített filmje Jesse Owens igaz történetét meséli el. A fekete bőrű atlétát az 1936-os berlini olimpián az esélyesek közé sorolták, de a sporteseményt áthatotta a fasizmus szelleme, Adolf Hitlernek az árja felsőbbrendűségről szőtt víziója. A rossz előjelek és a faji előítélet ellenére Owens mégis képes a győzelemre: négy világrekordot állít fel és négy olimpiai aranyéremmel tér haza a német fővárosból.

A főszerepet Stephan James alakítja, míg Jason Sudeikis, akit ma már egy másik menedzserrel, Ted Lassóval azonosítunk, játszotta Owens egyetemi edzőjét, aki a kezdetektől elhitte, hogy a sportoló képes lehet az olimpia sztárjává válni.