8 nő, 8 ikon, 8 francia amazon Frank Földről, Európából Francois Ozon lenge, mégis súlyos filmjében. Ozon generációjuk legnagyobb francia színésznőit csempészi vászonra egy Vincente Minelli színorgiáit idéző zenés darabban.
Ozon-t régóta foglalkoztatta egy olyan film vászonra vitele, amelyben csak nők játszanak. George Cukor "Az asszonyok" című film jogait már megszerezték (J. Roberts, M. Ryan), miután Ozon rábukkant az elfelejtett szerző, Robert Thomas "8 nő" című színművére. A fiatalabb filmesek képviselőjének, Ozon-nak, ez az ötödik filmje, 1997 óta évente "gyártja" őket, akár Woody Allen, a new york-i zseni.
A rendező társaságában 8 nő kényszerül vallomásra egy szörnyűség és a karácsonyi készülődés kettősének rájukvetülő árnyékában: a ház urát holtan találják; a 8 nő (Catherine Deneuve, Isabelle Huppert, Emanulle Beart, Fanny Ardant, Virginie Ledoyen, Danielle Darrieux, Ludivine, Sagnier, Firmine Richard) mindegyike közel állt a férfihoz és a kibontakozó viták farvizében kiderül, hogy mindegyiküknek lett volna oka a gyilkosságra. Itt mindenkinek van takargatni valója, itt senki sem ártatlan, itt mindenki büszke, magabiztos, itt senki nem tud semmit a másikról.
Az álarcok lehullanak, a bezárt térben foglyokként repkedő kolibrik, a társadalmi osztályok különböző rétegeit képviselő dámák feketékké-fehérekké válnak, megtisztulnak. A díszlet közepén terebélyesedő lépcső szimbolikus létra a mennybe, a ház (volt) ura fenn, a marakodó nők lenn.
Az első kockákon őzike bóklászik a kertben, mely megfogalmazza, előrevetíti az ártatlanság titokzatosságát. A néző egész végig nem hiszi el, hogy gyilkos van a házban; a férfi, sorsa ellenére, érinthetetlen, a nőket civódásuk teszi gyengévé. A cselekményt, a nyomozást meg-megszakítja a feltárulkozás szokatlan, valahol nagyon intim formája, egy-egy magánszám a francia sanzonokból egyenként, a 8 dívától.
A mesterséges giccs nyolc pillanata szimbolikusan domborodik ki a történetvezetés síkjából, a testek tánca színvallás, az elfojtott sérelmek fellazulnak s utat törnek maguknak a dallamok mosolyogtató monológjaiban.
A pazar kiállítású film nőiességről, családi titkokról, társadalmi viszonyokról, széthúzásról és összetartásról mesél. Önzőségről és önzetlenségről.
