A Disney produkciója leginkább egy nagyszerű befektetéshez hasonlít, értékelhető filmhez kevésbé. Az állatok persze.
Az elsősorban gyerekeket megcélzó film viszonylag jól indul, amikor is Szörnyella de Frász gyógyulásának lehetünk tanúi, aki a sok állatkísérlet mellett, maga is egy kísérlet. Ennek a bevezető jelenetnek mintha még lenne valami üzenete, a egymáshoz bújó lúd és róka, vagy a doromboló macska és a csicsergő madár kettőse azt sugallhatná, hogy igen, az ellenségekből lehetnek barátok. Ám hamar rájövünk, szó sem volt szándékosságról, meg bármiféle gyerekeknek szánt gondolatról. Egyszerűen hatásos volt, ráadásul a filmet el kell adni valamivel, ami egy Disney-koncepcióban minél több állatot jelent a filmben.
A történet kidolgozására azonban korántsem fordítottak annyi időt, mint az állatok betanítására, ami a két produkció láttán meg is látszik. Elővették a tavaly előtti forgatókönyvet, és pár szereplőt kicseréltek. A hatás kedvéért, és hogy valakinek feltűnjön, hogy második részről van szó, nem 101, hanem 102 kiskutyáról beszélnek a filmben. Az egyszerűség kedvéért Szörnyella szerepét tolták előtérbe, aki a börtönben, egy speciális kezelésnek köszönhetően, a legnagyobb állatbaráttá válik. De 180 fokos változást nevelőtisztje, Chloé egy pillanatra sem hiszi el, s ezt a bizalmatlanságát hosszasan és idegesítően súlykolja a gyerekekbe is, holott a gyógyulás igaz. És ez lenne a film első tanulsága a gyerekek számára. Azaz a kutyából nem lesz szalonna, nem kell elhinni semmit.
Végül a nevelő addig hitetlenkedik, míg beigazolódnak kételyei. Egy orvosi műhiba következtében a Bing Bang hangjára minden kezelt visszaváltozik olyanná, amilyen volt. Chloé tehát joggal volt bizalmatlan. A film persze már lány felbukkanásától élvezhetetlen, lévén a szerep rettenetesen színtelen, és ezen újdonsült szerelme, Kevin sem tud segíteni, akit első osztályúan betanított, bájos kutyái tesznek érdekessé. De a legrosszabb pillanat csak akkor jön el, amikor megjelenik a papagáj, aki kutyának képzeli magát. Az emberi butaság kiküszöbölésére tökéletes tolmácsként üzemel a kutyák és az emberek között. Mesében ez még elmenne, mondjuk, ám a Disney-csapat a darabokból álló sztoricskát próbálta ily módon összekötni.
A 102 Kiskutyáról tulajdonképpen két pozitív dolgot lehet elmondani. A szereplők mind nagyszerűek voltak, különösen Glenn Close és az állatmenhely lakói, valamint alig száz perc után az egészet el lehet felejteni.
