A James és Ivy című regény egyszerre tágítja a sorozat univerzumát, és szívmelengető nosztalgiavonat.
A PORT-olvasóknak nem kell bemutatnom Jimmy Perry és David Croft kultikus sorozatát, hiszen velünk együtt láthatóan nektek is az egyik kedvencetek a Csengetett, Mylord? A hamisítatlan brit sorozat, amivel tökéletesen lehet illusztrálni az angol humort, összesen négy évadot, 26 epizódot élt meg: 1988 és ’93 közt futott a BBC One-on. Itthon az M2 sugározta először a legendás magyar szinkronnal, de a mai napig el lehet csípni a tévében. A Csengetett, Mylord? negyedik, utolsó évadján már mindenki szerint érezhető volt, hogy fárad a sorozat, aminek nem igazán tett jót a kissé keserédes lezárás sem: a Meldrum család csődbe megy és a legtöbb szolgát el kell bocsátani. Csakhogy,
nem ez lett volna a vége a sorozatnak: terveztek egy spin-offot, amiben a Meldrum-ház lakája, James Twelvetrees és a volt szobalány, Ivy Teasdale közösen nyitnak egy panziót.
Ennek el is kezdték fejleszteni a forgatókönyvét (pár jelenet olvasható belőle Az finom lesz! című könyvben, melyről itt írtunk bővebben), de végül nem lett belőle semmi, egészen mostanáig. A James és Ivy című regény ugyanis ezt a – több mint harminc éve várt – sztorit meséli el.
„Ne szólj szám, nem fáj fejem!”
Mrs. Lipton szava járása is visszaköszön a könyvben, meg úgy általában rengeteg idézet, esemény és szereplő az eredeti sorozatból, így tényleg csak azoknak ajánlott, akik ismerik a Csengetett, Mylord? világát, ez nem belépőszintű regény. A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a negyedik évad utolsó, Helyben vagyunk című része elejtette: James és Ivy tényleg béreltek egy panziót a tengerparton, amibe minden spórolt pénzüket beleölték. A vendégek azonban csak nem akarnak jönni, és nem is a Csengetett, Mylord? folytatása lenne, ha a Suttogó Pálmák panzióban minden rendben menne. Az egy dolgok, hogy pálma egy sincs a közelben, de hiába az a regény alcíme, hogy Panzió a tengerparton, valójában innen nem lehet látni a tengert, a többi épület kitakarja. De hőseink azért bizakodók, bár épp akkor csöppenünk a történetükbe, amikor teljesen kilátástalan a helyzet: se vendég, se banki kölcsön.
A regényt ketten jegyzik: Roy Gould és Robin Carr. Gould neve ismerős lehet, hiszen számtalan Csengetett, Mylord? epizódot rendezett annak idején, szóval nem holmi kóklerek nyúltak hozzá a kultikus sorozathoz, és tényleg
minden lapját átitatja a széria hamisítatlan hangulata.
A regény hat fejezetből áll, ahogy a sorozat utolsó évadja is hat részes volt, és elsősorban a párbeszédekre koncentrál, ami a Csengetett, Mylord? erőssége volt. Az első pillanattól visszazökkenünk abba világba, amitől a sorozat mindmáig olyan népszerű, egyetlen kivétellel: ez a sztori már nem a „lentiekről és fentiekről” szól, hanem azokról az emberekről, akik egykor az urakat szolgálták, ám most már a maguk urai.
Még több Csengetett Mylord?
Mrs. Lipton meggyes lepényének titka – és még 11 megdöbbentő tény a Csengetett Mylord?-ról
Számunkra is meghökkentő tényeket mazsoláztunk a frissen megjelent Csengetett Mylord?-enciklopédiából.
Lássuk!
„Az finom lesz!”
A James és Ivy amellett, hogy kifejezetten egy rajongósimogató regény, és több régi szereplőt is viszontköszönthetünk benne, a karakterfejlődésről sem feledkezett meg. Ebből a szempontból nyilván könnyebb dolga volt a szerzőknek, mint a sorozat esetében, hiszen itt meg tudták szólaltatni a belső hangokat is: elsősorban Mr. Twelvetrees vívódásit olvashatjuk, hogy miként birkózik meg az egykori, karót nyelt lakáj a szabadsággal és annak felelősségével, valamint azzal, hogy jelenlegi pozíciójában már nem érvényes az általa oly sokra tartott osztálykülönbség. Bár James figurája is fejlődik a regény során, de
a legnagyobb karakterfejlődésen Ivy megy keresztül: az egykori bizonytalan, butácska szobalánnyal már nem lehet lekezelően bánni, és elég gyakran kiáll magáért bárkivel, de főként James-szel szemben.
Hogy kik tűnnek még fel a régi szereplők közül a regényben, az legyen meglepetés, de annyit elárulok, hogy minden kedvenc karakterünk szerepet kap, és a legtöbbjük további sorsát is megismerhetjük. Emellett
egy olyan történet kerekedik ki ebben a könyvben, ami végre egy tényleges továbblépés a Meldrum-ház zárt közegéből.
Arról nem is beszélve, hogy a regényt a kézirat alapján fordították magyarra, így a James és Ivy nálunk jelenik meg először – igen, hamarabb, mint angolul. Az pedig már tényleg csak a hab Mrs. Lipton meggyes lepényén, hogy a könyvet az a Jeffrey Holland illusztrálta, aki Mr. Twelvetrees-t alakította a sorozatban.
