A Méhek című könyv nem csupán óriási méretével és pompás, retró rajzaival tűnik fel: rengeteg érdekességet tudhatunk meg belőle az aprócska állatok mindennapjaitól kezdve egészen Nagy Sándor holttestéig.
Ez a könyv hatalmas. De tényleg. Ha melléteszed a könyvtárad legnagyobb könyvét, ami nem atlasz vagy művészeti album, akkor is eltörpül a Méhek mellett. Piotr Socha gyönyörű kötete mindent bemutat, amit a méhekről és a mézről tudni érdemes, de nem csak magukról a rovarokról mesél, hanem a mítoszokról, a méz történelmi és kultúrtörténeti szerepéről, a kaptárakat fosztogató torkos medvékről, a méhész eszközeiről, a beporzó hotelekről, és még rengeteg érdekességről.
Tudtad például, hogy Nagy Sándor holttestét egy hordónyi mézben tartósították, hogy épségben maradjon, míg 2000 kilométerről hazaszállítják Makedóniába? Vagy hogy volt idő, amikor ember alakú kaptárokat is építettek? Vagy tán azt, hogy aki túlélte a legtöbb méhszúrást, abból 2443 fullánkot távolítottak el? De arról is olvashatunk, hogy a méhek fokozatos eltűnése milyen veszélyeket rejt, és ha kihalnának, milyen szörnyű hatással lenne az emberiségre nézve. Nem is hinnénk, hogy ezeknek a pici élőlényeknek mennyire fontos szerepük van az életünkben!
A szerző alaposan körbejárja a témát, és részletgazdag, vicces rajzokkal illusztrálja. Látványra a kötet a régi újságok felépítésére hajaz: az oldal alján a rövidke, ám annál tartalmasabb szöveg, fölötte pedig a hatalmas méretű képek. A rajzok stílusa is a 70-80-as éveket idézi, így az egész könyvet áthatja valami kellemes nosztalgia.
Az már bizonyos, hogy a Méheket elolvasva egészen máshogy gondolunk majd ezekre a szárnyas jószágokra, jobban megbecsüljük őket, hiszen nélkülük jóval nehezebb lenne az élet a földgolyón. És ez nem vicc.
