Balla Péter háborúból, hadifogságból hazatérvén az egész székely falu legnagyobb megrökönyödésére egy szamarat vesz. A gyerekek gúnyolják, a felnőttek szánják, volt szerelme és annak férje, aki különben cséplőgépet vett, le akarja beszélni a szamártartásról, az elöljárók meg, minthogy az egész közösségre nézve szégyenletesnek tartják a dolgot, el akarják kobozni a jószágot. A kiinduló helyzet a szamár és a gép szembeállítása, a szamárról ugyanis megtudjuk, hogy jel: a nagy háború, a minden elvesztése utáni semmiből való újrakezdés jele. Gazdasági haszonban nyilván nem vetekedhet a géppel, jelképes erő tekintetében viszont a gép nem mérkőzhet vele. 

Balla Péter számára nem is a szamár elfogadtatása, a közösség meggyőzése jelent gondot, hogy szükség van a tiszta, természeti forrásokra támaszkodó újrakezdésre. E tusakodása közepette meglátogatja egy öregember, aki hozzáadja rég halott lányát azon az alapon, hogy mindketten hiszik, a halottak velünk maradnak. Csakhogy amikor a férfi beleszeret egy eleven lányba, történetesen a házát építő ács gyermekébe, akkor már köti a halottnak fogadott hűsége. 

A(z) Békéscsabai Jókai Színház előadása