Ábrahám Pál talán a legkalandosabb életű magyar zeneszerző. Nyolcéves korában már csodagyerek zongorista volt, tizenhét éves korában felvették a Zeneakadémia zeneszerző szakára, amit két év múlva családja nyomására abba kellett hagynia, és pénzügyi alkusz, mai nyelven bróker lett. Üzleti tevékenységei közben, az ekkoriban divatba jött amerikai jazz hódolójaként pesti zenekarokat vezényelt a később márkájává vált fehér kesztyűben. A hihetetlenül népszerű, ugyanakkor tragikus sorsú Ábrahám elme-gyógyintézetben végezte életét.

1930-ban megszületett a Viktória, és viharos gyorsasággal hódította meg Bécs és Berlin után Európa szinte valamennyi zenés színházát. Nem csoda, hiszen ebben az érdekes, izgalmas és fordulatos darabban Ábrahám szerencsésen ötvözte a Kálmánra jellemző magyaros motívumokat, a modern és magával ragadóan tempós jazz-elemekkel.

Az operett különlegessége, hogy szokatlan módon, két táncos-komikus és két szubrett szerepel benne, ami több mulatságos duettre és humoros fordulatra is lehetőséget ad. Olyan máig is örökzöld slágereket hallhatunk, mint az "Ahol az ember felmászik a fára", a "Nem történt semmi, csak elválunk csendben", a "Honvéd banda", a "Mausy" és az "Édes mamám".

A Viktória meséje az I. világháború idején játszódik. Koltay kapitány, tisztiszolgájával, Jancsival a szibériai hadifogolytáborból Japánba érve az Egyesült Államok követségén kérnek menedéket. Ott derül ki, hogy a nagykövet, John Cunlight felesége, Viktória grófnő a magyarországi Dorozsmáról nem más, mint Koltay kapitány egykori szerelme...

Ábrahám Pál a Színházi Élet munkatársának egy alkalommal azt nyilatkozta: "Németországi sikereim nem sikerek, örömeim nem örömök Budapest jóváhagyása nélkül. Mindig mélységes szeretettel várom a pesti közönség ítéletét".

A(z) Budapesti Operettszínház előadása