Mesénk világa a "rettentő" szegénység világa, a hajléktalané, aki kartonpapírból készít magának összecsukható házat, és minden reggel összehajtogatja azt mielőtt napi körútjára indul, majd egyik este arra jön haza, hogy az egészet elvitte egy szemetes autó. Vagy Hrabal hulladékpapír-préselőjének világa ez a föld alatt, ahova csak a ledobó-nyíláson keresztül jut fény, és akinek arca lassan olyanná válik, mint a málló vakolat. A magányában nyomorékká váló szögénasszony már nem képes megfogni, felfogni, megragadni a körülötte lévő világot. A végítélet napjai jönnek, a gyerekek már az anyjuk hasában dohányoznak, ők a magyar ugar. Ebbe a világba érkezik "haza" Atyámteremtőm és Szent Péter, az Új Világból, Eldorádóból, a mennyországból, kéregető, éneklő bácsikák képében. Jó embert keresnek. A szögénasszony még nem felejtett el mindent, őt még nem borította el a múltat és jövőt megölő jelen, emlékezik. Emlékezik és alamizsnát, szállást ad, a vendégek pedig csodákat tesznek, a szögénasszony teherbe esik. A születendő világhős: Tótferi. Az ő történetét meséljük el.
Paál István Diplomás előadás!
A(z) Budakeszi Kompánia Társulat előadása
Hozzászólások