fentről gyereknek, lentről embernek látszom."
Kisautó, barna mackó, pöttyös labda, jól pattogó,
álomba merülő mesefoszlány, a legszebbik kiskirálylány.
Homokkenyér, alvóbaba, udvaron égig érő fa,
óvó hang "jaj, ne menj oda".
Ökölre menő haragok, "katonát adj, király vagyok",
karácsonyi kisvasutak, szerelvények, alagutak,
mesehajó fürdőkádban, párnacsaták a nagy ágyban.
Filléres fagyi, kiesett fogad, betonon krétarajzolat.
Lilába hajló kék irkán piros vignetta, falfirkán
"I láv ju Éva, gondolj rám."
Emlékszel? önfeledt voltál, hólyagos esőben rohantál.
Emlékszel? megállt az idő, teljessé vált a lehető.
Ma vajon minek néznének, időt adsz az időtlenségnek?
Vagy szaggató csontjaid fényre vágynak,
éjszakánként lopakodnak az árnyak?
Kopott asztalra borult tulipánok részegítő illata tüdődbe árad,
talán tudtodra válik:az élet áramló játék.
Gyere, mesélj, hallgasd, lásd!
A(z) Pécsi Kulturális Központ (Dominikánus Ház) előadása
Hozzászólások