Tom Jones

zenés színmű, 2 felvonás, magyar, 2011.

Értékelés:

8 szavazatból
Szerinted?

Képzeljék el, éjjel hazamennek, és egy újszülöttet találnak az ágyukban. Hihetetlen, de ez az eset tényleg megtörtént, mégpedig az agglegény Allworthy úrral, aki vénkisasszony húgával élt együtt. Bár minden jel arra utalt, hogy nem az övé a gyerek, a jóságos uraság mégis befogadta és sajátjaként nevelte, de kisvártatva húga férjhez ment, és szült egy fiút. Hogyan tovább? Mi lesz a zabigyereknek csúfolt poronttyal? Ki lesz az örökös? Hány női szív fog összetörni? De a legfontosabb kérdés mégiscsak az, hogy ki is ez a zabolátlan, rakoncátlan, vonzó és szeretnivaló fiatalember, akit úgy hívnak: Tom Jones?
A humoros, szatirikus, zenés előadás alapja a híres angol író, Henry Fielding 1749-es pikareszkregénye, melyet Bezerédi Zoltán színész, rendező állít színpadra a Pesti Színházban.

A(z) Pesti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2011. március 5., Pesti Színház

Stáblista

Hozzászólások

Edmond Dantes 2011 ápr. 13. - 22:16:05 Előzmény wataybe
De jó neked! Én valszeg minden csattanóról lemaradtam ;=/ Sírógörcs. Kész szerencsétlenség. Darab is, kivitelezés is. Nem az a baj, hogy nekem nem jött be, hanem,hogy a nagy rakás színészre is kiül, hogy NEKIK mennyire nem jön be. Viszont a folytonos "muff"-ozás a csapat tini gimisnél a karzaton tényleg bejött. Századszor is meghahotázták. Ez ám az igazi siker.
10/10
wataybe 2011 márc. 20. - 13:55:52 10/10
Én tegnap láttam a családdal és mindenkinek nagyon tetszett. Könnyed és humoros darab, egy percig sem unatkoztunk :)
Sajnos néha lemaradtunk a csattanókról, de csak mert nevettünk :D
8/10
FElepHánt 2011 márc. 13. - 19:39:04 8/10
FeHér ElepHánt Kulturális Portál-----
TOM JONES---- Bezerédi Zoltán ----- Pesti Színház----

Gazdag Gyula régesrégi, Felhõfi-Kiss László, fõiskolásokkal diadalra vitt legutóbbi Fielding-adaptációja után, nagy kihívás egy pesti színháznak, Kaposvár nyomában Tom Jonest játszani. Bezerédi Zoltán korrekt rendezése, nagymúltú emlékeit jól hasznosítva, váratlan sikerhez segíti az energikus fiatalokkal frissített társulatot.
Díszlettelen színpad, filmszerûen pergõ jelenetek, röpke dialógusok: minden a színészi jelenlét hatásosságán múlik. Hegedûs D.Géza akkurátus narrátora, Igó Éva sziszegõen okos grófnõje, a most is tûéles karaktert rajzoló Harkányi Endre állja a sarat, az együttes legfõbb erénye azonban, a pontos csapatjáték mellett a zenei közremûködés. Dobolnak, kerepelnek, irdatlan nádsípokon vijjognak, a létezõ össze ütõhangszert megszólaltatják hamisítatlan kortárs-zenei atmoszférát teremtve. Fesztbaum a zongoránál, Tasnádi a dobverõkkel, Hegedûs a cintányéron vitézkedik, Kovács Márton hangzó anyagának legapróbb molekulája is dramaturgiai telitalálat. A dalbetétek, Lõrinczy Attila frappáns szövegeivel remeklések, az angol himnusz kánonjától a felvonásvégi táncjelenetig, melynek koreográfiájában Duda Éva jeleskedik. A konkrét zene eszközeit az egészséges dallamossággal ötvözõ akusztikus közeg szerencsés együttállásban hat a színpadi játékra, egy picit Kaposvár
Szelleme lengi be az atmoszférát...
Borbiczki Ferenc kiváló a hagyományos poéntírozó stílusban, de az új generáció már a saját személyiséget elõtérbe állítójátékmódot képviseli. Tarr Judit hunczfut menyecske a bokor alján, Józan László tiszteletesként, útonállva, avagy bárgyú Susan-ként is sistergõ felkiáltójel. Láng Annamária szikrázó lendülettel bûvöl el Cselényi Nóra félkész, illetve társasági szintre gyönyörödõ ruháiban. Tornyi Ildikó meggyõzõen naív,állhatatosan szerelmes, könnyû neki, olyan talpig férfiak versengenek érte, mint a csúf intrikus Blifil és a délceg fattyú Tom... Nagy színészként búcsúzik is Blifil kapitány kis szerepétõl a metszõ humorú Fesztbaum Béla, hogy reinkarnálódva, ifjabb Blifil úrfi szerepében parádés játékkal kövesse a zegzugos cselekményt. A még sokáig egyetemista Tasnádi Bence, elsõ kõszínházi megjelenését a fölényes szakmai tudatosság és a zsigeri tehetség érett bizonyításával teszi emlékezetessé. Könnyed, robbanékony, szuggesztíven énekel, belsõ indítékú
természetességgel játszik. Pompásan mutat a kölcsönvett arisztokratikus göncökben, de jelmeztelensége is imponáló. Tekintete mint a lézer, nem téveszt célt, átüti a tudat gátjait, lehatol a lélek fenekéig. Itt címszereplõ hõs, de alkatában ezernyi karakter búvik, a sunyi gonosztól karrieristán át a megátalkodott intrikusig, nem is beszélve a komikai arzenál kimeríthetetlen lehetõségeirõl.
Milyen volt az a régi, Csákányi Esztert idézve: "nem Tom már", de ebben a produkcióban felsejlik egy halovány reménysugár: a végén még a Pesti Színházba járunk...
3/10
contrap 2011 márc. 08. - 12:26:42 3/10 Előzmény Callisto7
Én is reméltem...:(
Callisto7 2011 febr. 25. - 11:21:14
remélem jó lesz