Reginald Rose forgatókönyvíró vallotta 1955-ben: "A Tizenkét dühös ember egyetlen olyan darabom, mely személyes élménnyel kapcsolatos. Körülbelül egy hónappal a megírása előtt ugyanis egy esküdtszék tagja voltam. Az esküdtszéknek emberölés tárgyában kellett ítéletet mondania. Miután ez volt az első részvételem ilyen tárgyaláson, megvallom a dolog nagy hatást gyakorolt rám, bár a beválasztásommal kapcsolatos értesítést zsémbes morgással fogadtam: "Istenem, van ebben a New York-ban nyolcmillió ember. Pont engem hívtak!?" Tizenkét amerikai állampolgár közül, akiknek az apagyilkossággal vádolt tizennyolc éves fiú ügyében kellett dönteniük, eleinte csak egy akadt, akit valóban érdekelt a vádlott sorsa, bűnösségének vagy ártatlanságának kérdése, aki embert látott benne és tudni szerette volna, mi jutatta ide, a villamosszék árnyékába...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások