A Tisztújítás 1843. augusztus 5-én került színre, s a kor egyik legnagyobb sikere volt. Bajza új korszak kezdőjének nevezte, de a kritika általában nem volt elragadtatva tőle. A közönség azonban tódult az előadásokra, nem igen adott osztályzatokat a vígjátékok különböző nemének, hanem tapsolt. A közönség ítélete sohasem lehet irányadó, de igen sokszor jellemző. Ami korszerű, ritkán téveszti el hatását s a Tisztújítás igazán korszerű volt. Mindenki az életre ismert benne, a vármegye főkolomposaira, akiket nap-nap után láthatott elevenen s a szatíra jókedvű volt, de nem erős, de nem csípős. Csak mulattatott, nem szított haragot. "Nagy Ignác rendkívül népszerű, sokat ír, igazi hírlapírói típus, rendkívüli érzékkel az alkalmi dolgok iránt, gyors és élces megfigyelő. Nagy szeretettel nézi a fejlődő fővárost, valódi hűséges krónikása lesz, műveiben leírja töviről hegyire, egész korrajzzá szélesedik ki a leírás. A komikusan csúnya kis embert nagyon szeretik a társaságban, mert mindig elmés és kedves, örökké cseng a kacaj körülötte, csak ő nem nevet soha..." (Vértesy Jenő A magyar romantikus dráma, részlet.)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások