(Földi Béla)
Földi eddig talán leglíraibb darabja ugyanakkor személyes tragédia sajátos feldolgozása. A férfi születésétől eredő útját kísérjük végig egy önéletrajzi szegmensben. A halál nemtelen alakja a színpadon végig jelen van, nem szomorú, nem vidám, nem gonosz és önmagában nem zord, csak munkáját végzi, Isten akaratát. A színen a lélek húrja elszakad, megtestesül a halál, de velünk él tovább és az idő folyója meg nem áll.
A(z) Budapest Táncszínház előadása
Hozzászólások