"....Széttörött a puzzle, hiányos a képe,
Mosolya még velem, de már nem fogja a kezem.
Megállhatnánk végre - kérem az időt,
De a kérdőjel eltorzul, és nincs pont a mondat mögött."
(Földi Béla)
"Fiatalon kinevetjük az időt és a halált. Aztán elérünk a korba, hogy gondolkozni, töprengeni kezdünk rajta" - mondja az ötvenedik évébe lépett koreográfus. Egyfajta iróniával nyúl a groteszk szemléletéhez, ami, mint fogalmaz, elcsúsztatott aspektusból kémlelve a valóságot, különleges humorával új összefüggésekre, a dolgok fonákjára világít rá. "Hiszek benne, hogy a lelkünk nem velünk születik, gazdagabb, öregebb, mint a szellemünk és a testünk - tartozik valahova."
Földi eddig talán leglíraibb darabja ugyanakkor személyes tragédia sajátos feldolgozása. A férfi születésétől eredő útját duettekben kíséri végig egy önéletrajzi szegmensben. A halál nemtelen alakja a színpadon végig jelen van, nem szomorú, nem vidám, nem gonosz és önmagában nem zord, csak munkáját végzi - Isten akaratát. "A színen a lélek húrja elszakad, megtestesül a halál, de velünk él tovább és az idő folyója meg nem áll."
Neel Verdoorn: If You Forget Me.../ Hogyha elfelejtesz...
Az est második koreográfiája is az idő múlásával foglalkozik. A holland koreográfus darabjában három táncos kergeti egymást az idő és a tér kerekében. A zene - Steve Reich: Triple quartet - az élet metaforájaként jelenik meg: a gyors és lassú motívumok, melódiák úgy váltakoznak, ahogy az idő magával ragad és elfeledteti a múlandóságot. "A táncosok szenvedélyesen próbálják megállítani az időt, hogy újra halljuk a zenét."
Neel Verdoorn készített már darabokat a DJAZZEX-nek, a Budapest Táncszínház részére, továbbá a Compagnia Ater Ballettonak, Dance Company Krisztina Dechatel - Amsterdam, valamint a Scapinonak - Rotterdam részére. "Hogyha elfelejtesz..." című darabja eredetileg a Korzo Producties megrendelésére készült, 2007. január 25-én mutatták be a hágai Korzo Színházban.
A(z) Budapest Táncszínház előadása
Hozzászólások