"Haumann remeklésében - mert hisz ez a hosszú-hosszú évek, évtizedek alatt végtelenül kiérlelt és kőkeménnyé csiszolt szerepformálás igazi színészi mestermunka - az a legmegkapóbb, hogy módfelett takarékosan, mondhatni, visszafogottan él jól ismert és sokszor megcsillogtatott művészi eszközeivel. Hangszínváltásaival, hangjának mélységével és magasságaival, aprólékosan kidolgozott ironikus mimikájával, magával ragadó gesztusaival. Pedig újra és sokadszorra is elővett és "újrajátszott" Szókratészében, pályájának eme emblematikus nagy szerepében Haumann nem tesz mást, "csak" maximálisan azonosul a megformált figurával, érzékivé teszi az antik bölcseletet, formát ad a szofisztikált észjárásnak, pontosan érzékeli és kiaknázza a tér s az idő koordinátáit." - Kovács Dezső, Szinhaz.net
Haumann, ha "csak" adja magát, az is elég,hogy egy pillanat nyugtod se legyen!!A mai kor emberének szól,nem kevés igazsággal,bölcsességgel és szeretettel!!Köszönöm az élményt!!
Istenem... 20 éve láttam Szegeden, a Jate Klubban. Már akkor éreztük belõle, általa értettük meg a "minimál stílust", amikor még nem beszélt errõl senki. Csak õ és a közönség. Semmi materiális díszlet, csak amit õ varázsolt maga köré, a személyisége és rendkívül színes színészi eszköztára által. Varázslatos volt, ma is csak az lehet...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások