Mint írót elsősorban nem a történetek, hanem az emberek érdekelnek. Szeretem az embert, ahogy örül vagy szenved, ahogyan él. Elcsodálkozva állok meg az élet és az ember előtt és áhítatos feladatomnak látom megírni azt, amit a világ roppant kavargásából ki tudok kristályosítani. Mindig azt érzem, hogy az életem végtelen és ebből a végtelenből kell meríteni egy kanállal. De éppen ezért, amit az alkotás így az életből kihoz és a színpadra visz, azon érezni kell, hogy a történet nem ott kezdődik, ahol a függöny fölmegy és nem ott végződik, ahol megint összecsap.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások