Shakespeare e korai komédiája 1594-96 táján íródott, valószínűleg egy főúri esküvő alkalmából tartott előadásra. Lényegét tekintve erről szól maga a darab is, a szerelemről, a házasságról, a szenvedélyről, az akadályok legyőzéséről. A "váltott gyermek", az a bájos apród, akin kitör a háborúság a tündérkirály és tündérkirálynő között, noha maga nem jelenik meg a színen, minden kergetőző, üzekedő szerelmesnek jelképe lehet. Hiszen mindenki váltott gyermek itt, s szüntelen váltakozásban gerjednek egyért s taszítják el a másikat, hogy Puck gonosz varázslatára minden megforduljon, majd jótékony varázslatára az éj végére valahogy minden mégis összerendeződjék. Szentiván éjszakája nem más, mint a jótékony anarchia ünnepe, ahol mindent szabad, ahol a lehetőségek határtalanok. Bármi megtörténhet. Tabuk és társadalmi különbségek törlődnek el, ha csak időlegesen is: a takács elnyeri a tündérkirálynő szerelmét, a szerelmesek párt cserélhetnek, akárcsak egy 21. századi swingers' partin. A varázslat megteremti az abszolút szabadság terét, ahonnan aztán megbékülve kerülnek vissza a szereplők biztonságot adó korlátaik közé. Ma, amikor elvben mindent szabad, de a gyakorlatban a társadalmi elvárások, és a fogyasztói társadalom hipnotikus megfelelés-kényszere köti gúzsba a kezünket, mindennél fontosabb, hogy legyen egy éjszaka, amikor valóban önmagunk lehetünk, a számonkérés és a büntetés lehetősége nélkül. Szép új világ Shakespeare módra.

A(z) Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis előadása