Josef Švejk különös fazon. Azok közül való, akiké a mennyek országa. Jézusról azt állítják, sohasem nevetett. Mint ahogy Švejk sem nevet, ő hősiesen játékos és nevetséges. Játék és élet között egyensúlyoz, védőháló nélkül. Homo ludens: az élet játékosa.

Szereti a kutyákat és bolhákkal kereskedik. Arra az esetre, ha kell egy jó kis cirkusz. Bolhacirkusz. Az egész világ. Jelképe a létnek, a valóságnak és a képzelet tragikomédiájának: bolhacirkusz, világcirkusz, világégés, háború, szerelem, szenvedély, szenvedés, halál, zene, játék. Mind-mind elemei egy századokon átívelő színházi karneválnak.

“Hát akkor háború után, este hatkor”, búcsúzik Vodička árkász Švejktől és biztosak lehetünk benne, hogy Švejk ott fogja várni a Kehelyben, az égi kocsmában, a béke szigetén, az örökkévalóság söreivel.

A(z) Jászai Mari Színház, Népház előadása