Catherine Diverrés üstökösként robbant be a francia kortárs táncéletbe a nyolcvanas évek közepén - már első műveivel radikálisan elfordult az amerikai posztmodern táncstílustól és a klasszikus hagyományoktól. Mint nemzedékének tagjai ő is kialakította egyéni nyelvét, megformálta saját univerzumát. Finom formák, intenzív gesztusok, tudatos/öntudatos gondolkodás határozza meg az időközben a rennes-i nemzeti koreográfiai központ (CNNRB) vezetőjeként jelentős nemzetközi rangot kivívó táncos-koreográfus munkásságát.
A Stance II magányos nőalakjának mozgása nemcsak a butoh tánc világát idézi fel, hanem a klasszikus kínai és japán rajzok kecsességét, báját és finomságát is. Ezeket a benyomásokat ellenpontozza a darab hangkulisszája és Pier Paolo Pasolini szövege.
A 2001-ben készült San (Beyond), a Bauhaus mesterének, Oskar Schlemmernek állít emléket: az öt szereplős darab szürreális, stilizált, szögletes, geometrikus világa idézi meg Schlemmer úttörő jelentőségű munkásságát. A San vizuális narrativája a schlemmeri hagyomák folytatása - az egyes jelentek önálló egészek, amelyeket összefűz a minőség és az értelem. Diverrés nem arra törekszik, hogy Schlemmer munkásságát lefordítsa a tánc nyelvére, sokkal inkább arra, hogy megteremtsen egy absztrakt világot.
A koreográfia a lisszaboni Culturgest (felkérésére készült - a brazil Liai Rodriguez tavaly ősszel a Trafóban már bemutatott Formas Breves című munkájával együtt - Oskar Schlemmer (a legendás Triadikus Balett szerzőjének) emlékére.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások