Ruben Brandt

előadás, magyar, 2011.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Ha kíváncsi arra, hogy miként falja fel a média a művészetet, vagy csobbanna egy történelmi rafting majdnem thrilleres hullámaiba a XX. század kulturális ikonjaival övezve, vágjon bele Ruben Brandttal egy fekete humorral és szürreális tényekkel bővelkedő gengsztertörténetbe. Mert mi van akkor, ha már nem a művészet értéke, hanem a puszta létezése a tét?

Történet:
A címszereplő Ruben Brandt társaival a világ legnevezetesebb múzeumainak, galériáinak és magángyűjteményeinek kirablásával bővíti magángyűjteményét anélkül, hogy bármilyen pénzszerzési motivációja lenne.
Mike Kowalski magándetektív megszállottan szeretné megoldani "a múzeumok elszállt rablói"-nak titkát. Amikor egy ügy felderítésén dolgozik, gyakran néz klasszikus filmeket lenémítva, ami segít neki a rejtélyek megfejtésében.
Már a világsajtó is a rablóbanda tetteitől hangos. Az Interpol és számos nemzetközi szervezet nyomoz utánuk, seregnyi fejvadász ered nyomukba. Végül Mike Kowalski oldja meg a rablások rejtélyét: megtudja, mi vitte rá Ruben Brandtot saját műgyűjteménye létrehozására...

Képzőművészet és színház találkozása a Műcsarnokban
Jó ideje nem számít már példa nélkülinek, ha egy múzeumban vagy más művészeti kiállítótérben irodalmi felolvasóestet, koncertet vagy színházi előadást rendeznek. A Műcsarnok legújabb projektje azonban túlmegy a társművészeti programok beépítésének szokásos rendjén: a Ruben Brandt című produkció műfaja: múzeumszínház. Az ismert képzőművész, Milorad Krstić kifejezetten a Műcsarnok számára írt egy színdarabot, amelyet a Horváth Csaba vezette Forte Társulat ad elő december 11-től január 8-ig összesen tíz alkalommal. Aki napközben tér be a Műcsarnokba, megnézheti Krstić: Das Anatomische Theater című kiállítását, este pedig az ehhez kapcsolódó színházi produkciót. Gulyás Gábor, az intézmény igazgatója elmondta, hogy a projekt ötlete a rendező-koreográfus Horváth Csabától származik, akivel korábban, Debrecenben már dolgozott együtt. "Nem a műfajok keveredéséről van szó - magyarázta a direktor -, bár az is izgalmas lenne, hanem sokkal inkább a határok kitágításáról. Amikor egy kép megelevenedik, az ugyanúgy képzőművészet, mintha mozdulatlanul függne a falon. A határok megtapasztalása az egyik legizgalmasabb művészeti élmény. Erre itt most csak néhány ezer embernek lesz lehetősége az ülőhelyek korlátozott száma miatt, de azt tervezem, hogy a későbbiekben is lesznek majd hasonlóan rendhagyó projektek a Műcsarnokban."

A rendező-koreográfus a társulat munkamódszeréről így vall a darab kapcsán: "Anyagokat próbálunk megfogni és összegyúrni. Sok esetben kifejezetten a komplexitás megteremtésére törekszünk, máskor meg épp ellenkezőleg: eldobálunk kifejezőeszközöket, és inkább az egyszerűség felé megyünk. Általában a tánc, a szöveg, a zene és a képzőművészet koherens egységének létrehozása a cél. A tánc maga is képzőművészet."

A(z) Forte Társulat előadása

Bemutató időpontja:

2011. december 11., Forte Társulat

Stáblista

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2011 dec. 15. - 19:55:14 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

RUBEN BRANDT Horváth Csaba Forte Társulat Mûcsarnok
Milorad Krstic: Das Anatomische Theater c. kiállítása mögött, a Mûcsarnok Kupolatermének lépcsõzetes nézõtere váratlan színházi meglepetéssel ajándékoz meg. Az elképesztõen asszociatív, briliáns rajzkészségû mûvész forgatókönyve természetesen képzõmûvészeti témájú, egy képrabló mûgyûjtõ csoportos portréja.
A bûnbanda sorra fosztja ki a híres múzeumokat, elsõ útjuk Párizsba vezet. Az éjszakai betörés atmoszféráját kuvikhang, szélzúgás, a mennydörgést kattogó géppisztoly idézi. Az 5 elõadó kevés szóval pantomimezik, a környezetet a háttérvetítés érzékelteti. A "Flight to New York" Krstic-kép repülõje suhan velük a MOMA felé, zsákmányuk egy Malevics, a fõnök Ruben Brandt szerepében maga az alkotó-koreográfus Horváth Csaba. Boccioni Lépcsõn lemenõ akt-ját lefelé lopakodva, fölfelé nézve úgy viszik el, ahogy Krstic grafikáján a Potyemkin-lépcsõn guruló babakocsit figyelik a fázisokban osonók. Közben egyre gyakrabban tûnnek fel a kézben hozott jellegzetesen tülökorrú. többszemû, csikorgó fogsorú portrék, a repülést tízkarú Síva-csoportozat érzékelteti, míg a háttérben az olasz Polizia helikoptere pásztáz. Keresztrejtvény-kockákon tipegve, Blaskó Borbála lila cipellõi a háromszínû Broadway boogie-woogie mondriani kockáinak ideges mozgását mímelik, az Ermitage felé haladva, pétervári útikalauzunk a kifogyhatatlan orosz szókincsû Andrássy Máté.
Az akkurátus magánnyomozó, Kádas József a gengszterek nyomába ered, füstös lokálok, buja bárok homályában kutakodik. A kiállítás három-négymellû donnái láttán jogosan várhatjuk az intim testrészek színpadi megjelenését, - nem is hiába: a képek kínban vicsorgó
fogsorai között nemcsak igézõ combok bukkannak elõ. Míg a fekete-vörös árnyképen vért köpnek, Sipos Vera valóban rendhagyóan vibráló sztriptízt mutat be. Chagall szerelmesei Csere Zoltán hátán lebegnek Vityebszk egén, a kép, a film, a szöveg és a pantomim új minõséggé kovácsolódik a nagyformátumú színjátékban. Az erõszak fallosz-szimbólumait szerencsésen megússzuk, bõven gyönyörködhetünk bennük a darab után kivilágosodó kiállítótérben, itt most beérjük a méretes pofonoktól megbicsakló árnyék-fejekkel.
A finálé keringõzõ párjai mesteri fényeffektusokkal triplázódnak meg, lábuk a Krstic-motívumokkal tapétázott szõnyegen tapod, a mozivásznon meg premier plánban néznek ránk a Casablancát, Godard-t, Jancsó Miklóst idézve. Horváth Csaba összmûvészeti remeklése majd két órán keresztül nyûgöz le, kiforrott ötlet-parádé, all round reveláció, amely a krstic-i asszociációk stílusában, saját formanyelvén teremti meg egyedülálló mirákulumát.