Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Rómeó és Júlia

tragédia, magyar, 2011.

+ 16 kép

+ 20 kép

Értékelés:

34 szavazatból

Szerinted?

30 hozzászólás

Shakespeare egyik első remekműve a világirodalom legcsodálatosabb szerelmi története, melyben két ártatlan fiatal gyönyörű szerelme áldozatul esik apáik bűneinek, a generációk óta tartó családi gyűlöletnek és politikai megosztottságnak. Rómeó és Júlia dacolva minden előítélettel tisztán és szabadon akar szeretni. De a természet törvényeinél erősebbnek bizonyul a politika, a szerelemnél tartósabb lesz a gyűlölet. A Vígszínház legendás előadásai közé tartozik az 1963-as Várkonyi Zoltán rendezés, amelyben Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva játszotta Rómeót és Júliát. De minden generációnak, minden korszaknak megvan a saját Rómeó és Júliája, hisz ez az örökérvényű tragikus mese más szemmel, más fénytörésben, mindig új arcát mutatja nekünk. A Vígszínház ezzel a bemutatóval új előadással gazdagítja nagysikerű Shakespeare-sorozatát.

A(z) Vígszínház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2011. április 4., Vígszínház

Stáblista

Szereplők

Varju Kálmán

Bata Éva

Börcsök Enikő

Gyuriska János

Dengyel Iván

Pápai Erika

Hullan Zsuzsanna

Rajhona Ádám

Mészáros Máté

Molnár Áron

Józan László

Géczi Zoltán

Juhász István

Czapkó Antal

Gere Dénes Ákos

Papp Dániel

Alkotók

író: William Shakespeare
rendező: Eszenyi Enikő
díszlet: Kentaur
jelmez: Kentaur
zene: Presser Gábor
szcenika: Krisztiáni István
dramaturg: Kovács Krisztina
mozgás: Duda Éva
világítás: Csontos Balázs
ügyelő: Wiesmeyer Erik Kuti László
súgó: Gál Tünde
rendező munkatársa: Várnai Ildikó Rujsz Edit

Hozzászólások

10/10

CinkaPanna 2013 jún. 29. - 20:22:02 10/10 Előzmény denilson

Azon az utolsó elõadáson Varju Kálmánnak alig volt hangja annyira beteg volt, csoda,hogy egyáltalán "fel tudta mondani" a szöveget.
Nekem viszont egyik kedvenc darabom a víges Rómeó és Júlia ,majdnem mindet láttam és még mindig nem unom,sõt! És remélem a jövõ évadban is láthatom!Ja kérem,ízlések és pofonok!:)

Válasz

1/10

Az pedig, hogy egy tragikus jelenetet agyoncsapnak azzal, hogy bemondják: csütörtök! Mintha Eszenyi önmaga ellensége lenne.
A második felvonás hihetetlenül kínos volt. A színészek (fõleg Romeo) felmondták benne a szövegüket. Lady Capulet elvileg egy erõs kezû anya, hát itt egy kitartott maca.

Válasz

1/10

Borzalmas volt. Én sokat járok a Nemzetibe és nagyon sok modernizált elõadást nagyon szeretek, de ez borzalmasan ízléstelen volt és nélkülözött mindenféle arányérzéket.
Ha Tybalt köp egyet, vagy kettõt, az lehet erõs, de az, hogy nyolcat-tízet, az teljesen megfosztja az erejétõl a gesztust.
Az, ha kétszer, vagy háromszor magukhoz nyúlnak a színészek altesti tájékon, az is rendben van, de ha huszonhatszor, az már közönséges.
Az erkélyjelenet nem frappáns, hanem kínos, ahogy hallom, hogy Júlia fut a színház emeleti folyosóján. Ez a civilkedés teljesen kizökkent engem. Az is, ahogyan megpróbálja bevonni a nézõt.
A poénok sokasága erõltetett, ahogy az is, hogy a "a szívem volt a gps-em". Egy barátom próbált úgy csajozni, hogy "cukor ment a szemedbe, hogy ilyen édesen nézel?", na ez kb. ilyen szintû.
A második felvonás dögunalom volt. Lord Capulet pedig súlytalan. Eddig sem tartottam sokra a Vígszínházat, mert erõlködik és nagyon felszínes. Három Shakespeare-feldolgozást láttam és szörnyû volt mind: Othello, Sok hûhó semmiért és most ez is.

Válasz

Miután elolvastam a kritikákat, amelyek szerint pocsék volt, nem sok jóra számítottam, de reménykedtem. Sajnos, hiába. Mert a díszlet szép volt, meg a szöveg is jó, de túl sok volt az alpári, altesti vicc, a színészek hadartak. Ketten is voltak, akik nem tudtak artikuláltan beszélni! Az egyik ráadásul pösze is volt, és biztosan nem a karaktere miatt. A történet maga teljesen meghalt, mert nem hangsúlyos. A két "nagy" jelenet: az erkélyes és a kriptás összesen kettõ perc, ha volt...Az elõadás 5. percében kivonult a fél karzat, a maradéknak a fele halálra unta magát, a másik fele meg agyhalott lett. A végén a kötelezõ tapsot csak a színház kétharmada adta meg, a többiek menekülni akartak. Hatalmas csalódás volt!

Válasz

Pinceszínház? Kizárva a közönséget?? Bár nekem sem kedvencem ez az elõadás, mégis csak elég rendesen meg tudja tölteni azt a hatalmas nézõteret.

Válasz

4/10

Eszenyi megint pinceszinházat csinált a nagyhagyományu Vigszinházból.Volt itt minden, ami formailag még elfogadható, de a tartalom és fõleg Shakespeare hiányzott!!!Az üres formalitás kevés!!! Ha egy rendezõ maga szórakoztatására akar rendezni--kizárva a közönséget--tegye, de ne hasznája fel ennek igazolására Shakespearet.

Válasz

Kedves Cicamaci! Ez nem ilyen egyszerû. Neked nem tetszett, mert te egy érett személyiség vagy 23 évesen is, de valahogy meg kell szólítani azokat is, akik még nem ennyire kiforrottak, mint te. Lehet, hogy ennek hatására olvassák majd el vagy néznek meg még több klasszikus darabot és így ráéreznek az ízére egyszer csak. Nekem tetszett, friss volt. Gondold el, aki már látta a darabot "ezerszer", mit várhatott tõle? Nehéz újraértelmezni egy klasszikust, szerintem sikeres volt!

Válasz

5/10

Ma néztem meg, még friss az élmény.
Összességében inkább nem tetszett, leginkább a rendezéssel és a színészekkel volt a bajom. A díszletek tényleg jók, de vetítések például kifejezetten feleslegesek és mesterkéltek voltak.
A legnagyobb bajom azzal van, hogy ha az elsõ részében ennyire "újra veszi a figurát", akkor a második felvonásban is kellett volna valamit másképpen csinálni. Így nagyon nem volt meg a koherencia a két rész között. A Rómeó és Júlia egy dráma, ebben viszont tökéletesen súlytalanok voltak a drámai és érzelmi részek, így tulajdonképpen húzóerõ sincs igazán az elõadásban.
Az újrafordítás sem jó. Teljesen elveszett a dinamikája az egésznek, sok helyen totálisan feleslegesen vontatott lett a szöveg. A zene sem illik párszor a képbe.
Több helyen írják, hogy ez most a fiataloknak szól inkább. Hát én 23 éves vagyok, de úgy gondolom, hogy üres volt és bugyuta az egész. Tényleg sok tizenéves volt a nézõtéren, és sokan jókat nevettek, nem meglepõ módon az altáji viccelõdéseknél a legtöbben. Hát szomorú, ha erre van igény, és ezt a darabot ilyen szintre kell lehúzni, hogy érdekelje a kölköket.

Válasz

Szerintem pedig végre valaki úgy mert hozzányúlni a darabhoz, hogy nem a szokásos, kliséktõl hemzsegõ százhuszonhatodik ugyanolyan elõadás keletkezett. Ha valaki úgy ment el a darabra, hogy a szokásost várta, az megértem, hogy csalódott. Nem vagyok híve a klasszikusok átértelmezésének és mai nyelvre való átültetésének én sem, de gondolj bele: vajon a kötelezõ iskolai színházlátogatás után hány kamasz olvasta el a mûvet, mert ez a feldolgozás kedvet csinált hozzá? Szerintem elég sokan. Lehet, hogy amúgy soha nem olvasták volna el. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy kerülte a patetikus részeket, de a drámaiságát megõrizte.

Válasz

Ez nem Shakespeare, legfeljebb "Shakespeare nyomán". Ezt jelezni kellene a címlapon.
Nagyobb gond, hogy Eszenyi mintha nem gondolt volna arra, hogy a második részben jönnek a darab úgymond "tragikus" részei, amit nemigen lehet az elsõ részhez hasonló ötletekkel feldobni.
A második rész teljesen leül, sõt, helyenként kínos.

Válasz

Összes hozzászólás