Neki sikerült, hogy ugyanaz az alkotás magas irodalom és széleskörű publikumsiker legyen. Neki sikerült, hogy egy személyben legjobb és legolvasottabb prózaírónk legyen."
Ma a "szórakoztató irodalom", a valóság-show-s sótlanság, a semmit mondás eluralkodása idején Móricz Zsigmond művét bemutatni szellemi felüdülés, gazdagodás nézőnek, színháznak egyaránt.
Móricz, az "igazat írta, nemcsak a valódit", mély felelősségérzettel, aggodalommal kutatta a Trianon utáni Magyarország életlehetőségét, jövőjét, illetve a jövő kibontakozását, gátló közállapotokat.
A húszas években Móricz még hitte, hogy a régi "történelmi osztály" egyes tehetséges, jobbra hivatott embereitől lehet esetleg várni az ország felvirágzását.
Ezért tért vissza műveiben Mikszáth jellegzetes témájához, a dzsentrihez, de még egészen más megvilágításban. Az ő főhősei nem afféle "úri svihákok", mint Mikszáthnál, hanem átlagon felüli, kiemelkedő képességű emberek, akikben nagy, előremutató tervek lobognak. Azért is keserűbb, lesújtóbb a kiábrándulás: a nagy elvárások semmivé foszlanak, az elszánások a tervek rendre zátonyra futnak, a legjobbak sorsa is a bukás. Móricz elemei erővel mutatja fel kora országvezetésének visszásságait, korruptságát, morális züllöttségét.
A Rokonok a teljes kiábrándulás, a teljes illúzióvesztés regénye. Középpontban a "magyar betegség": a korrupció, a panamák, a rokonság-komaság, a politikai közéletet elmocsarasító haszonlesés.
E mű főhőse már nem tud fölötte maradni a cinikus "perzsa-vásáron", politikai pozícióba kerülve részese lesz a "lenyúlásoknak", ő is beáll a rokonokat pozícióba emelők táborába.
Joggal írja Móricz: Magyarország a rokonság lápvilága".
Talán nem minden tanulság nélküli e mű mai bemutatása.
Illés István (rendező)
A(z) Győri Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások