Roberto Zucco

előadás, magyar, 2016.

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?

"Roberto 19 éves korában minden ok nélkül megölte az apját és az anyját. Pszichiátriai intézetbe került, de annyira normális volt, hogy szabadlábra helyezték. Aztán 26 éves korában ismét kiborul, és újra minden indíték nélkül gyilkolni kezd. Amikor letartóztatták, ment az utcán, a rendőrök pedig odaléptek hozzá, de nem is gondolták komolyan, hogy ő volna Roberto Zucco, hiszen az bujkál. Megkérdezték: "Ki maga?", ő pedig azt felelte: "Gyilkos vagyok, az a foglalkozásom, hogy embereket öljek." (Bernard-Marie Koltes)

Ez a valós történet, valamint Zucco angyalarcú alakja ihlette meg Koltes-t, aki lírai darabjában mutatja föl társadalom és egyén viszonyát, az elvárásokat, a ki nem mondott kérdéseket és az elhallgatott válaszokat.

A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2016 szept. 24. - 18:47:36 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

ROBERTO ZUCCO---Horváth Csaba---III-os Zsámbéki osztály---Ódry

Nem szeretjük a bérgyilkos filmeket és semmit olyat, amely hõssé avatja az elfogadhatatlan devianciát. Ezért volt feledhetõ a /régi/ Újszínház elõadása is. Horváth Csaba olvasatában azonban Roberto Zucco csupán narratíva, történetére vannak felfûzve a metszõ kritikájú életképek."Action gratuite", avagy közveszélyes pszichopata? Az extrém fõszereplõ csak lehetõséget jelent a riasztó panoptikum bemutatására.
Messaoudi Emina csökött csípõrángásokkal neveli féltett lánykáját, mint fura díva elegáns, kígyózó mozgású utcalányként megvetõ kétellyel ismételgeti a "barátság" szót. László Lili metamorfózisa is abszurd: falramászó anyai áldozatból lényegül át csipkésen dekoltált direktrisszé. Lestyán Attila, húga erényét õrzõ bátyja lezser gesztussal válik futtatóvá, Ballér Bianka "a férfiak büdösek" mottójú kitörése leplezi le húga iránt érzett, önzõn csimpaszkodó szeretetét.
A kiismerhetetlenül ellentmondásos világban, rosszarcú angyalként bolyong a szinte áttetszõ lebegésû Kovács Tamás. Alakja varázsos, szavai simogatóan szólnak, színészi remeklés, hogy mégsem tudunk azonosulni vele. Csupasz a színpad: bebújásra csábító hûtõszekrény csapkodó ajtóval, börtönrács és egy multifunkcionális, csupasz deszkalap. A sör, mint százarcú tárgyi jel: isszák, köpik, gyûrik a dobozokat, aláznak, kínoznak vele,
egyaránt célja emelkedett és alantas vágyaknak.
Vizi Dávid, Vilmányi Benett, Szántó Balázs képviseli a rendõrök, fõzsaruk, börtönõrök tehetetlen hadát, Martinkovics Máté a metróalagúti öregúr finoman kidolgozott monológjában emlékezetes. Fröccsenõ sörök a kocsmában, random gyerekgyilkosság a látványosságra éhes báva tömeggel: fantasztikus képek, de van egy, melyet külön ki kell emelni elementáris szuggesztiója okán. Zucco könnyedén hódítja meg a széltõl óvott lánykát, a vakítóan
erotikus a stilizáltság fehérizzásában transzformálódik tiszta esztétikummá. Vakmerõ alakzatokban fonódnak, örvénylenek a testek, Mészöly Anna vörösben tart ellent az elképesztõ Kovács Tamás akrobatikus támadásának, a hosszan elnyújtott akciókat ritmikus ismétlõdések fokozzák. A vijjogó vágy gesztus-dallamai, a szexuális szférák égi zenéje.
Robert Zucco megszökik, fölfelé kúszik a mennyei lajtorján, hogy a végén Fosbury-floppal zuhanjon alá a pokolba. Horváth Csaba, kiteljesedett stílusában, újra egy szinte ismeretlen /óh! A néger és a kutyák harca.../ szerzõ világát mutatja meg, ingerlõen érdekes, félelmetesen eredeti elõadásban.