„Harry bezárta az anyját a kamrába.” Állítólag ez a szerző, Hubert Selby kedvenc mondata a regényéből, amit a függőség természetéről, pontosabban az egyszeri szenvedélybeteg lerázhatatlan társbérlőjéről, a magányosságról írt.

New Yorkban vagyunk, a hetvenes években, a bűnügyi statisztikák legmagasabb és a crack-járvány legmélyebb pontján, amikor Harry bezárja az anyját a kamrába, hogy nyugalomban lophassa el a tévéjét, és a pénzből heroint vegyen. Ezzel el is indítja a lavinát, ami nemcsak őt és az édesanyját, de szerelmét és legjobb barátját is meglepő gyorsasággal temeti maga alá.

A főszereplők: Harry és barátja, Tyrone kisstílű, alkalmi drogfogyasztók nagyívű üzleti tervekkel, Marion, a jómódú és gyönyörű lány arra vágyik, hogy végre önmagáért szeressék, Sara, Harry özvegy édesanyja pedig meghívást kap egy tévés vetélkedőbe, és a tizenöt perc hírnév ígérete újra értelmet ad nyomasztóan eseménytelen életének. Egy baj van csak: a műsorhoz le kéne fogyni legalább tizenöt kilót, és Sara nem az a diétázós típus…

Hogy mi a közös a négy főszereplőben? Először is, hogy emberből vannak, ezért elkerülhetetlenül vannak álmaik. Másodszor, hogy emberből vannak, ezért az álmaik eléréséhez a könnyű utat választják, még akkor is, ha ez az út heroinos fecskendőkkel és amfetaminos fogyitablettákkal van kikövezve. Erről szól ez a gyomorba vágó példabeszéd: a boldogság dicsőséges megtalálásáról és tragikusan kiszámítható elvesztéséről. De Sara, Harry, Marion és Tyrone azért még egy dologban nagyon hasonlítanak: nem hajlandóak feladni a reményt, még akkor sem, amikor minden szétesik körülöttük és elkezdődik a rémálomszerű szabadesés. Közben eltelik három évszak: nyár, ősz és tél. Tavasz nincs, és lehet, hogy már nem is jön el.

Hubert Selby Jr. amerikai író leginkább az Utolsó letérő Brooklyn felé és a Rekviem egy álomért című műveiről ismert, mindkettőben a New York környéki szegények, a társadalom peremén élő emberek életéről fest kegyetlenül őszinte képet. Több írógenerációra is hatással volt, húsz évig tanított kreatív írást a Dél-kaliforniai Egyetemen. Habár a könyveit józanul írta, sokáig drog- és alkoholfüggőséggel küzdött, 1967-ben két hónapot töltött börtönben heroin birtoklásáért. Talán innen szerzett anyagot a Rekviem egy álomért emlékezetes börtönjeleneteihez…

A Rekviem egy álomért filmadaptációját Selby a rendezővel, Darren Aronofsky-val együtt készítette. A film 2000-ben jelent meg és számos díjra jelölték. A színpadi változat magyarországi ősbemutató.

A(z) Budaörsi Latinovits Színház előadása