"Funkcionáljunk! Nem akarok egyebet, csak funkcionálni annak rendje és módja szerint" - vallja Fülöp herceg, aki ide-oda csapongó, szertelen és dekoncentrált életvitelével, izgága, nyughatatlan természetével tüntetőleg lázadni kezd az udvari szokások ellen. Szándékoltan ellene megy az etikettnek, felrúgja az udvari hagyományok kőbe vésett szabályait. Evangéliumi hevületében feleségül veszi az első útjába tévedő, szerencsétlen jöttmentet, Yvonne-t. Yvonne devianciája irritálólag hat. A látszólag szánalmas együgyűsége nagyon hamar elviselhetetlenné, kezelhetetlenné, értelmezhetetlenné válik: lénye folyamatos provokációt vált ki, szolid némaságával misztikusan vibráló feszültséget generál a környezetében. Ez arra kényszerít mindenkit, hogy általa felidézzék önnön titkolt ?stiklijeiket?, és szembesüljenek bűnös defektusaikkal. Yvonne-t öntörvényűsége vezeti. Míg rajta kívül mindenki más valakihez, valamihez képest cselekszik, Yvonne furcsa viselkedése csakis szabad akaratának köszönhető.
Adott egy formalista világ pontosan behatárolt rendszerekkel, viselkedési sémákkal, kódolt gondolatokkal, ideákkal. Funkcionál. De nincs benne lényeg! Adott egy Yvonne nevű lény. Aki szabad. Viszont ebben a világban nem funkcionál! De van benne valami lényegi. Amikor a terheink súlya alatt összetörünk, egyetlen támaszunk a nevetés marad. A nevetés kiszabadít önmagunkból, s képessé tesz arra, hogy minden fájdalmas változástól függetlenül megőrizzük emberségünket.
A(z) Vörösmarty Színház előadása
Hozzászólások