„Talán soha nem fogom megtudni, miért szerettem ki belőle egyetlen pillanat alatt. Rongy vagyok, aki egyszer szeret, aztán mégsem, vagy csak sértett vagyok, aki nem tud felülemelkedni? Miért lenne a másik a hibás az én szerelmem elmúlása miatt? Miért nem vigyáztam jobban, hogy tovább szerethessek?”

Feleségek és szeretők! Szeretők és feleségek! Nők! Boldogságuk más boldogtalansága, megcsalattatásuk a másik öröme. Fájdalom és öröm, és újra fájdalom. Nincs áldozat és bűnös sem. Semmi különös. Csak az élet. Semmi különös. Ilyen az élet. A lírai és tragikus élethelyzetek mögül olykor felcsillan a remény és az önirónia is.