Az üvegbeli hajó titka: a pontosan kidolgozott alkatrészek, melyek egyenként jutva be a palackba, megteremtik az összhatás varázsát. Az előadás titka: részleteikben kidolgozott jelenetek sora, melyek a valóság eszközeivel a fantasztikum érzését nyújtják, mígnem az előadás végén a néző elfogadja, hogy a kis Solvejg /Ferenczi Gyöngyi/ púpjaiból szárnyakat bont ki Peer /Hajdu Szabolcs/, és úgy üldögélnek ott egymás mellett, mintha egy lábát lógató angyalnál mi sem lenne természetesebb. A palackbeli makett félelmetesen élethű, világát a pénz irányítja, a vagyon segítségével feleséget lehet szerezni, vagy csődbe lehet juttatni másokat. A kíméletlen korkép-kórkép még élesebbé válik azáltal, hogy az előadás magába szippantja a nézőt: beemeli a játéktérbe. A lelassított mozgású jelenetek, akrobatikus elemek, bűvészmutatványok, komoly pillanatok és paródiák, szép képek sorra váltják egymást. Mintha a rendező azt kutatná, milyen szélső határokig juthat el az előadás egységét megőrizve. (Valádi István: Nem a parancsszavak repítik a hajót. Krónika, 1999. december 17.)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások