FeHér ElepHÁnt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
PATKÁNYOK Novák Eszter Kaposvári EMK IV.osztály Stúdió K
Gerhart Hauptmann-t amolyan Zolaszagú naturalistának könyveltük el, ám most egy sistergõ komédiát élvezhettünk. Zsebkendõnyi térben, gyakori szereplõ-váltásokkal bontakozik ki Novák Eszter rendezése, amely a részletek markáns kidolgozásával, a háromfelvonásos
tagolással csúcsformában mutatja magát és a fantasztikus osztályt.
Kopek Janka, három ridegtartott gyermekével drogos depi önsorsrontó, semmit sem értõ cselédlányként egy ellentétes sorsot példáz. Ezt a szerepet Máté Anett is játssza, aki amúgy, szülési fájdalmakban vergõdõ lányanyaként indítja a darabot. A nemes tisztaságú
Kátai Kinga nehezen találja helyét az ambivalens véglények tarka gyülekezetében, Bende Kinga annál inkább virul a lúdtalpasan jószándékú feleség, na meg a sikerkellék komondor szerepében. Bakfis-lánya, Kiss Emma lába, de még a szeme is, kamasz lázadásképpen befelé kancsalít.
A kétkezien böcsületes munkásember figuráját is ketten hozzák, Jáger Szabolcs a rafinált színidirektor, Rózsa Krisztián a gyilkos öccs alakjával ellenpontozza. Horváth Szabolcs-nak több jelenet is jut a teátrálisan gesztikuláló, latin idézetekkel félmûvelt színigazgató
megformálásához, felejthetetlen gratulációja a bölcsõben ringó, hazaffyasan Bismarckra keresztelendõ kis ágyútölteléknek szól.
A felvonások végét muzikálisan szárnyaló kórusok jelzik, vigyázzba kapjuk magunkat a Gotterhaltéból adaptált Deutschland, Deutschland über alles Bundesliga-himnuszra, nehezen békülünk meg a négy szólamban áradó, agyoncsépelt Örömóda hangjaira.
Párductestû primadonna, majd pöfetegen intrikus szomszédasszony: Dobó Enikõ parádésan komédiázik mindkét szerepében. Szakács Hajnalka hisztérikus drámai erõt mutat, fékentartottan arányos kitörései az est csúcsai, eddig angyalian sugárzó karaktereiben, poétikus éneklésében gyönyörködtünk, most boldogan fedezzük fel sátáni szélsõségeit.
A kétbalkezes házitanítót elõször Fábián Péter játssza, meglepõ érvelése a realista színház alapvetését fogalmazza meg: "...ha az életben van ilyen, akkor a színpadon is legyen".
Utóbb Benkó Bence szinte a Sirály Trepljovjának szintjén követeli az új formák elfogadását, erõteljesen formált monológja, máig ható érvénnyel, deklamálja a poros stílus meghaladásának igényét.
Maradéktalanul egyetértünk, a kortársibb jegyek azonban, majdnem kizárólag, a független szférában formálódnak, a jövõ színházának kottáját a színmûvészeti egyetemek és az alternatív társulatok írják.