"nézz körül, pillants a föl az égre... hallgasd a súlyos csöndet... nézd az embereket, beleizzadnak a fénybe... nézd, ahogy mindannyian ott nyüzsögnek a könyörtelen ég alatt... nézd az embereket, akik még élnek, és azokat, akik meghaltak már... jól nézd meg"
Kapaszkodókat keresünk a világ sima falán. Egymásba marva küzdünk. Rátelepedünk a másik emberre. Kegyetlenkedésbe menekülünk.
Mit kezdjek a másik emberrel? Mit kezdjek saját magammal?
A(z) Napszínház előadása
Hozzászólások