"Ezúttal, a Darvas Benedek zeneszerzővel közösen létrehozott Parasztoperában Pintér már radikális műfajmódosítást is vállal: operaformában mutatja meg azokat a sajátos, minden ember számára ismert és megszokott, mégis fantasztikus és hátborzongató életjelenségeket, melyek színházművészetének legmélyebb alapjait képezik, ilyenformán a népballadákra és a görög tragédiákra egyaránt jellemző, absztrakttá redukált tisztaságnak úgy feszül neki a művi keretek közé szorított, onnan kitörni vágyó, barokkos szenvedély, hogy egyszerre látunk és érzünk, kívül és belül vagyunk ezen az ismerős-ismeretlen világon mindaddig, míg ez a kegyetlen játékosság mindannyiunkat az őrületig el nem varázsol." Csergőffy Judit
"A mű felépítése jellegzetesen operai: nyitánnyal, recitativókkal, kórussal, duettekkel, szólókkal. Különlegessége, hogy a zenében népdalok, folklórmotívumok keverednek barokkos kadenciákkal, sőt popzenei elemekkel. A jól működő zenei egyveleget a dialógusokban leleményes humor fűszerezi. Ez éles ellentétben áll az elhangzó népdalok - a cselekményhez és a szereplők lelkiállapotához szorosan kapcsolódó - egyszerű virágnyelvével, keserű-bús szövegeivel. Az előadás pedig olyan, akár egy szépséges népballada: egyszerű, sűrű, titokzatos és szomorú." Kelemen Orsolya
A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások