Osztrigás Mici

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Az 1899. évi Vasárnapi Újság 47. számában a következő cikk jelent meg: A Vígszínháznak egy francia bohózat az Osztrigás Mici az újdonsága, írta Feydeau Georges, fordította Béldi Izor. A Vígszínház nagyon szereti a borsos dolgokat, de ennél borsosabbat még nem adott. Feydeau vaskos bohósága Párizsban nagyon tetszett s máig is játsszák. Ügyesen van szőve, van benne mulattató, hanem triviális, amennyire csak rendőri felügyelet alatt álló színházban triviáliskodni lehet. Arányi Miksa, 1907-ben Az Újság párizsi tudósítója, Erkölcstelenségek a színpadon című cikkében, ennél is tovább megy. Pornográfnak bélyegzi a darabot, és hasonló előadások létrejöttének megakadályozására - véleménye szerint - a színházi cenzúra visszaállítása szükséges és elmaradhatatlan. De miről is szól valójában a botránkozást okozó - amúgy kasszasiker darab? Az alaphelyzet nem túlságosan bonyolult: Petypon, a jámbor lelkű sebész egy sikeres műtétet megünneplendő, barátjával és kollégájával Mongicourt-ral betér a Maxims- ba egy pohár borra. Mi történik mi nem? másnap lakásának díványa alatt ébred, az alkóvban pedig Osztrigás Mici a mulatóból hazahozott táncosnő alszik. Megpróbálja elküldeni a nőt, de nem sikerül. Megérkezik a sebész felesége - előle rejtegetni kell Micit. A nagybátyja vidéki kastélyába invitálja Petypont, feleségével együtt, unokahúga esküvőjére. Mint a lavina indulnak meg az események: félreértések, hazugságok sorozata, amelyek újabb füllentéseket szülnek, váratlan találkozások, képtelen helyzetek váltják egymást szédítő iramban. A vaudeville szabályai szerint természetesen a legkuszább szálak szerint is kibogozódnak az előadás végére, a főhős pedig, aki mindössze ártatlan hazugságokban vétkes, kap egy hatalmas - de azért megérdemelt - pofont. Hogy miért akkora siker mégis a darab? (közel száz színházban játsszák a világon Feydeau darabjait - havonta!) Soványka magyarázat volna e páratlan népszerűségre az, hogy bohózatai mérnöki pontossággal, tökéletesen megszerkesztett darabok. Talán a sodró lendület teszi, hiszen - Labiche meghatározása szerint a vaudeville ezerlábú állat, mindig mozog, ha lassít akkor a közönség ásítozni kezd, ha megáll, a nézőtéren azonnal fütyülnek? - talán ferde tükör. Amelyben karikatúrának látszanak az emberek, a társadalom, a világ, amelyben éltek akkoriban, és velünk él most is. Egy biztos (ahogy Góth Sándor írta): a legkülönfélébb ízlésű publikum is fáradtra kacaghatja magát darabjai láttán?

A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása

Stáblista

Még nincs szavazat!