Szolnoki Péter a tőle megszokott gazdag dallamvilágba ágyazta az előadást, mint ahogy Moravetz Levente, az „Örömlányok végnapjai” vagy a „Közjegyző az emeleten” írója sem fukarkodott a komikus helyzetek kiagyalásával, a csavaros fordulatok megalkotásával, vagy a nézőket az egymást követő poénok bombázásával.

Egy versenyzésből „kiöregedett” ló (Sasvári Sándor) története, aki egyik napról a másikra egy méntelepen találja magát, ahol a megözvegyült csődörösné (Görbe Nóra) mindent elkövet, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy épp úgy ért a lovak szaporításához, mint ahogy néhai férje. Hiába hozzák azonban a szebbnél szebb kancákat fedeztetésre, a csődörnek csak a versenyzésen jár az esze. János, aki bejáratos a méntelepre (Szerednyey Béla és/vagy Weil Róbert) megpróbálja jó tanácsokkal ellátni a csődört, de hiába. A csődörösné unokája, Lilike (Jobbágy Elmira) még fel is olvas Omegának, hogy mi is lenne a teendője, de semmi… Egészen addig, amíg meg nem érkezik Dolly a csinos kanca, (Koós Réka) aki… na de hagyjunk valami izgalmat és meglepetést is.

Rendezőasszisztens: Moravetz Kíra

Producer: Moravetz-Somogyvári Andrea

LILIKE: Jobbágy Elmira