(.) mámoros paradicsomi lubickolás, ütések, ölelések, egymásba hatolások, szorítások, elengedések, elválások testköltészete az Édenkert kései sugarai alatt...
...Alakok halnak el, mikor az álmok félbeszakadnak. A főszereplő elveszti erejét. Megérkezett? Nem kell tovább. Egy másik hős érkezik, egy másik én. Új álom születik, bár az Álmodó marad. Hogy mi a Hősök célja? Megpihenhetnek-e egy percre is? Hibáztathatják- e az Álmodót a néma, sötét üresjáratokért, mikor se kép, se történet, se feladat? Még várakozás sem, csak nemlét és a semmi. Hibáztathatják-e az Alkotót, ha nem figyel, és tudhatnak- e arról, amikor figyel? Tudhatnak-e a létezéséről? És vajon a Nagy Alkotó tud-e a saját létezéséről? A Hősök célja felébreszteni az Álmodót. Megszüntetni a mesét. A történetet befejezni nem elég, újat kezdeni könnyebb. Lehet-e éberebb egy álom, mint álmodója? Melyik hős képes elhinni magáról, hogy Ő az? Hogy Ő ébresztheti fel Istent."
"Az eleven agyagszobrok szüntelen felverik a padozat porát, az vastagon belepi arcukat, testüket, s porfelhőbe burkolja a játékot. A testek képe, összjátéka, a foszlott - átvérzett - szétmállott ruhák, a pazar koreográfia, a hangzó effektusok, s a történések szürrealitásba hajló víziója gazdag asszociációs mezőt nyit az értelmezéshez: mozgásában mutat meg egy intenzíven zajló folyamatot, amint élő testek porrá oszlanak, illetve a porból, sárból élőlényekké gyúródnak össze. (...)
Az előadás egybefüggő, intenzív képzuhatag, a mozgások rítusa precízen kidolgozott, a szólók, párosok, az együttes játék bonyolult szerkezete rabul ejt, mert egyszerre közvetíti a rendet, a gyönyört és a széthullás poézisét." (Kovács Dezső, Színház)
A darabot a SZASZSZ - XII. Alternatív Színházi Szemle és a THEALTER International 2006 keretein belül "a legtalányosabb előadás" Díjával jutalmazták.
A(z) Nemzeti Táncszínház előadása
Hozzászólások