A szín- Húsvét reggelén- egy szicíliai falu főtere; templommal, kocsmával és Lucia mama házával, akinek Turiddu fiát épp most keresi szerelme, Santuzza. Az anya úgy tudja, fia borért ment a városba, de a lány szerint itt, a faluban látták az éjjel. Ezt a hírt erősíti meg az útjáról hazatérő fuvaros, Alfio is, aki még reggel saját háza körül pillantotta meg Turiddut. A templomba tartó húsvéti körmenet egy rövid időre még békét hoz Santuzza szívébe, akinek imája kihallik a kórusból. De a lány félelmei újra előjönnek, elpanaszolja Lucia mamának, hogy ő tudja; Turiddu, mielött katonának viték, Lolát szerette. Hűséget is esküdtek egymásnak, de a kacér Lola nem várta meg, hanem férjhez ment Alfióhoz. Turiddu bánatára keresett vígaszt, amikor Santuzzának megigérte, hogy oltár elé vezeti. De most Lola visszacsábítja Turiddut tőle. Az any rossz előérzettel megy a misére. Ekkor végre megérkezik Turiddu. A lány kérdőre vonja, szemrehányásokkal árasztja el, de a legény mindent tagad, és kikéri magának a gyanúsítgatásokat. Fokozza a feszültséget, hogy közben odaérkezik a gondtalanul dudorászó, gúnyosan kihívó, diadalmas vetélytársnő, Lola is. Santuzza most már hiába könyörög, Turiddu gorombán taszítja el magától, és megy az asszony után. Santuzza fájdalmában megátkozza a szerelmét. És az átok beteljesedik. Santuzza fájdalmában mindent elmond a felesége után templomba igyekvő gyanútlan Alfiónak. Ezután egy rövid intermezzo késlelteti a végső összecsapást. Turiddu és Lola a kocsmában mulatozik a falusiakkal; az érkező Alfiót Turiddu borral kínálja. Ám az kiönti az odanyújtott poharat. Turiddu tudja a kötelességét: ősi ritus szerint megharapja Alfio fülét, ezzel késpárbajra hívja ki, életre - halálra. Turiddu elbúcsúzik az édesanyjától, gondjára bízza Santuzzát. A kertek alatt Alfio várja. És nemsokára sikoltást hallunk: "Megölték Turiddut!" (Romhányi Ágnes)
A(z) Magyar Állami Operaház előadása
Hozzászólások