Ha a mesebeli fények hirtelen kialszanak - no, nem jószántukból, hanem, mert bűncselekmény áldozatai -, akkor lesz aztán igazán sötét! Mert nem világít se Nap, se Hold, nem pislákolnak csillagok: hogyan ismerhetünk akkor magunkra? Azt se tudjuk majd, hogy fiúk vagyunk-e, vagy lányok, meg hogy a valóságunk terhes-e a mesével, vagy mesénk a valósággal? Amikor a mesében éjszaka van, akkor minden megeshet: a gyermek felnőttre lel magában, a felnőtt pedig egykori önmagát üldözi. Szóval, itt minden mindennel összefügg, ám semmi sem hasonlít semmire. Még a részeg is józannak álcázza magát, s ha jól meggondoljuk, táncba is menekülhetünk, hisz éjszaka van, nem látja azt a kutya se. Vagy mégis? A dolgok (meg a fények) a végén saját helyükre kell találjanak, és a befejezés sem lehet más, mint: "...és boldogan éltek, míg meg nem haltak".
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások