Fényes Szabolcs így vallott önmagáról, mikor 1967-ben a Maya szabadtéri bemutatójára készültek: "Mit is írhatnék harmincöt éves zeneszerzői jubileumomra? Talán csak ennyit: meggyőződésem, hogy a zenének, különösen a könnyű zenének, amellyel az életem összefonódott, a melódia lelke, a világa, az anyanyelve. A melódia a zenének - hogy is mondjam csak - humánuma. Dallamától emberi a muzsika."
2010 - POSZT: A Thália Színház Rivalda díja
A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása
Hozzászólások