Cseh-Csengey / Beck-Szűcs 1986 / 2021.

Tudathasadásos este: az előadók (Beck Zoli és Szűcs Krisztián) élnek, a szerzők (Cseh Tamás és Csengey Dénes) már nem. Nem hallhatják, hogy dalaik, melyeket Tamás Bartók Béla utcai lakásán kazettás magnóra motyogtak-dúdoltak-énekeltek, végre megszületnek. Tegnap van, másnap van.

„Magas ég, mire jut bomlott agyam?
Szememre minő rémálom ül?
Hogy őrzöm meg én már magam
hazámnak rendületlenül?” (Csengey Dénes)

A kiindulópont számos előadatlan dal, melyeket kész-félkész állapotban őriz a Cseh Tamás Archívum. A Katona József Színházban 1986-ban bemutatott Mélyrepülés után is született vagy születőben volt egy újabb „zenés tragikomédia” szövege és a hozzá tartozó dalok, ám a nyolcvanas évek végének politikai forrongása és Csengey korai halála megakadályozta, hogy ezek a dalok Cseh Tamás előadásában színpadra-lemezre kerüljenek.
Beck Zoltán a „rátalálás” fontosságáról ír, ami ez esetben tulajdonképpen a KORTÁRS mű megszületését jelenti: hogyan lesz kortársunk két alkotó, Cseh Tamás és Csengey Dénes, akik a nyolcvanas évek második felében írták szövegeiket-dalaikat?

A szerkesztő – Csengey Dénes fia - és a két előadóművész arra tesz kísérletet, amit a tragikusan fiatalon elhunyt író-költő idézett versében kérdez: megőrizni őt hazánknak rendületlenül.
Különös aktualitást ad a készülő kortárs estnek Csengey Dénes halálának 30. évfordulója.

Csengey Balázs:
„Érdekes helyzetben vagyok, ugyanis régóta lapozgatom, forgatom azokat a gépelt szövegeket, melyeket Csengey Dénes, édesapám írt Cseh Tamásnak. Kézzelfogható lenyomatként, mindenki számára elérhetőként kettejük munkájáról megmaradt a Mélyrepülés, viszont a lemezre csak 12 dal került fel, holott ’85 és ’88 között 50 körüli dalszöveg született. Voltak persze koncerteken/filmekben elhangzó dalok, illetve volt otthon egy-két kazetta, melyeken Tamás dallamokat dúdolt, szövegeket próbált, de igazából a Cseh Tamás Archívumban dolgozva bukkantam rá, hogy a megjelent dalokon kívül legalább húsz szöveghez dallam is készült, noha a tervekkel ellentétben a második közös műsoruk nem valósult meg. Sajnos hiába valódi kuriózumok ezek a felvételek, többségük kiadásra nem alkalmas, hiszen csak Tamás vagy épp Dénes magnójával készült félkész próbák, legtöbbjük esetében csak egy-egy versszak lett felénekelve megszakításokkal, beszélgetésekkel, ötletekkel. Ezzel együtt szöget ütött a fejembe, hogy ha megvan dallam és a szöveg, akkor ezek lényegében kész Cseh-Csengey dalok, melyeket közönség előtt se Tamás, se más nem énekelt el eddig…”

Beck Zoltán:
„A rátalálás a kérdésünk és kihívásunk.
Részben azért, mert a dalok és szövegek változatait, töredékeit, félbehagyottságait forgatjuk, hallgatjuk magnókazettákon, olvassuk kéziratlapokon, gépírópapíron, javított vagy margóra írt jegyzeteket bogarászunk, néhány akkordot felfirkálva. Ez tehát egyszerre jelent felfedezői izgalmat, és – ehhez kapcsolódóan és ennek ellene mozogva – válogatói akaratot, vagy legalább kényszert. A daloknak végül a színpadi előadás dramaturgiája szerint kell megjelenniük, vagy éppen elhallgatniuk.
Részben azért, mert a dalokat folytatnunk kell – azokat legalább, amik félbemaradtak, értelmeznünk és eljátszanunk azt a keveset, ami szinte készen, és megírni azokat a zenéket, amelyekről talán esik szó, mégsincs belőle szinte semmi.
A rátalálás azt is jelenti, hogy magunkat is ilyen találtnak kell látnunk: mert másként nem tudunk a saját zenei gyakorlatainktól úgy eltávolodni, hogy annak mégis nyoma legyen a dalokon. Nem Cseh Tamás epigon-dalokat, vagy valamiféle tartalmatlan mimicry-t csinálunk: hanem jelenidejű, közlésképes, és éppen rajtunk keresztül, vagy velünk együtt megszólaló közlést. Minden más esetben elhamisodik a dal, amit megszólaltatunk…”

Szerkesztő: Csengey Balázs

A(z) Ördögkatlan Produkció előadása