Kiss Anna verseiben az archaikumra és a folklórra néz. A láthatatlan múlt, ez a velünk élő hátrahagyott birodalom "alkottat" vele művet.
Archaikus költői szerepformálásában, a nyelvében-látásában ott él, vele él a 20-21. századi ember-ikertestvér is. (Jánosi Zoltán nyomán)
Varjú Olga rátalált erre a világra.
"Ne szentségeljen, ezt nézze inkább: Ez mi? Forma. Szín.
Na, látja. Nekem pedig a szalmavirág szára. Azé a szalmavirágé, amit az úton leltem.
Most akkor én a maga vallása szerint hülye vagyok?"
"Miért nézi magát tükörben a kandúr?
A kandúr pedig azt mondja magának:
Lakik ebben a tükörben egy másik bámészkodó nagy kandúr!
Engem bámul azzal a folyton változó szemével, s egyfolytában utánoz! Ez fura."
A(z) Bárka Színház előadása
Hozzászólások