Marius von Mayenburg: PERPLEX

felolvasószínház, magyar, 2011.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Egyfelől adott négy középkorú, nyugati, értelmiségi nő. Mind a négyen főállásban dolgoznak. Egyben anyák is. Naponta a munkahely és az anyaság, a családi élet között ingáznak, miközben házimunka, bevásárlás, mosás, főzés, takarítás és egyéb teendők is a nyakukba szakadnak, mert társuk - ha van - alig veszi ki részét valamiből.
Másfelől adott négy, húsz év körüli, kelet-európai lány, meg egy szintén húsz év körüli, kelet-európai fiú, akik au-pairként érkeznek a fentebb említett nyugati családokhoz.
A darab e kilenc szereplő mindennapjait vetíti le fragmentumokban, szövegfolyamokban. Hangsúlyt kap a vendéglátók és a lányok kölcsönös egymásrautaltsága, az adok-kapok viszony, melyet az 'operség' feltételez. Mindez úgy, hogy miközben jóízűeket nevetünk, nem mentesülünk a tragikus árnyalatoktól sem: az anyák a rendszer kiszolgáltatottjai, kénytelenek egy idegent megtűrni családjukban és egy idegenre bízni gyereküket; az au-pairek viszont az idegenség, az ezzel együtt járó lét (érzés) és az őket befogadó család rabszolgái.
Zeller darabjának szereplői, ahogyan maga is írja, hol itt vannak, hol ott: leginkább valamilyen köztes állapotban - család és munka, otthon és külföld között. Mindez magát a dráma világát is valamiféle köztes térbe helyezi: a valóság, a fikció, az űr, a föld és a virtuális világ közé. Féllábbal mindig valahol máshol is vagyunk.
Zeller több hangot szólaltat meg a darabban, a dráma olyan, mint egy több hangszerre írt zenemű. A szerző úgy tudja keverni a különböző nyelvi rétegeket, hogy az hol feszültté, hol ironikussá, hol komikussá teszi a helyzeteket. Egyik szereplőnek sem ad egyértelműen leválasztott, elkülöníthető szövegrészeket, mégis érezzük, mikor ki beszél, illetve ez a megoldás átcsúszásokat, átfedéseket enged meg - az egyik szereplő olykor folytatja vagy éppen átveszi, utánozza a másik szereplő gondolatmenetét, mondatát, eltanult nyelvhasználatát.

Felicia Zeller az új német drámaíró-generáció jeles képviselője. Mayenburg és Schimmelpfennig mellett az egyik leggyakrabban játszott szerző a német nyelvterületen. A Baden-Württembergi Filmakadémián végzett. Jelenleg drámaíróként és médiaművészként tevékenykedik. A színdarabjaiért számos kitüntetésben részesült. Az igazi áttörést a Kaspar Häuser Meer című darabja hozta meg számára, amellyel 2008-ban közönségdíjat nyert Mülheimban, a kortárs német drámák legrangosabb fesztiválján. A művet a rákövetkező két évben 25 német színház mutatta be.

A(z) Nemzeti Színház előadása

Stáblista

Alkotók

Hozzászólások