Huszka Jenő romantikus nagyoperettje 1848-ban, Bécsben kezdődik. A magyar érzelmű Máriát rokonai egy osztrák arisztokratához készülnek férjhez adni. Szerencsére megérkezik Antonia, Mária nénikéje, s az ő, valamint a kissé bolondos szabó, Zwickli Tóbiás segítségével a lánynak sikerül még időben elszöknie. Hogy a már forradalom hevében égő Magyarországra juthasson, nemzetőr egyenruhát ölt magára. 1849-ben, a budai honvédtáborban is férfiként, édesapja nevén, Lebstück Károlyként szolgál a seregben. Vitézségéért immáron alhadnagyi rangot kapott. Hanem, igen sok konfliktusa akad fölöttesével, a szigorú Jancsó hadnaggyal, aki többször is megrója könnyelmű hősködéséért, de amikor Mária egy estély alkalmából ismét nőként jelenik meg, a hadnagy lángra lobban iránta, s természetesen "az alhadnagynak" sem közömbös a jóképű férfiú. A kalandos történet végén persze egymásra találnak és a bolondos Zwickli is révbe ér az ő Pannijával.
Közreműködnek a Váci Szimfonikusok és az Operett tánckar.
Tavaly nyáron láttam Egerben, az Agria Nyári Játékok keretei között és hatalmas élmény volt! Kellemesen csalódtam: sokkal jobban tetszett mint az a másik operett (a Mágnás Miska), amit legutóbb láttam a Turay Ida társulatától.
Örülök, hogy továbbra is (vagy újra) mûsoron tartják a Mária fõhadnagyot! Ami azt illeti, a legközelebbi elõadásokat a port.hu valamiért nem is tünteti fel: február 23-án, azaz jövõ hétvégén több alkalommal is elõadják Óbudán: http://kulturkozpont.hu/?event=maria-fohadnagy-operett
Csak ajánlani tudom! Megható is, kacagtató is; Benkóczy Zoltán jóformán egymaga garancia ez utóbbira. :)
És - bár az itteni ismertetõbõl ez sajnos nem derül ki - szerintem fontos megemlíteni, hogy az operett cselekménye valós történeten alapul, Lebstück Mária fõhadnagynak állít emléket: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lebst%C3%BCck_M%C3%A1ria
A tavaly nyári szabadtéri elõadás leginkább azért marad emlékezetes, mert az utolsó felvonást majdnem elmosta a hirtelen rákezdõ zápor. A legtöbben már talán le is mondtunk a darab befejezésérõl, mi több, Bozsó József is kijött a színpadra, hogy legalább megmutassa, "milyen lett volna" vicces jelmeze a harmadik felvonásban...
Minden elismerést megérdemel a társulat, hogy végül az esõ elvonultával (ha nem is élõ hangszeres kísérettel, ez a hangszerek óvása miatt már nem volt lehetséges) az utolsó felvonást is hiánytalanul eljátszották nekünk, a cudar - hûvös, szeles - idõ ellenére is.
Jócskán megkésve is õszintén köszönöm e nagyfokú mûvészet iránti alázatukat, szolgálatukat!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások