„Ki tud-e vetkőzni az előadó saját bőréből? Meg tud-e szűnni a cselekvés függvényében való
figyelés, elég-e a statikusságban kibocsátott energia a figyelem megteremtésére és
fenntartására? Hogyan tudjuk egyszerűsíteni és tisztítani a fantáziánk keltette
gondolatainkat, és a néző tekintetét magunkra szegezni? Rá tudjuk-e venni, hogy
csatlakozzon?”

Who can undress the artist's own skin? Can monitoring of action be discontinued? Is the
energy released in static enough to create and maintain attention? How can we simplify and
purify our imaginative thoughts and get the viewer’s gaze on ourselves? Can we get him to
join?