1843-ban a Nemzeti Színház bérlőigazgatójának, Bakay Endre direktor úrnak a pályázatára készült a mű. Akkoriban, és ma is egy színmű sikerét több dolog határozza meg. A szerző akkor és ott tökéletesen beletalált a nézők ízlésvilágába, sikerült egy szórakoztató darabot írnia úgy, hogy azok is megértsék akik nem jól tudnak magyarul, ne énekeljék végig mint az "unalmas" operákat, de ha valaki csak szórakozni, kacagni szeretne az is megkapja a darabtól. A darab fontos része tehát a zene is, Szilágyi Tibor felkérésére Rossa László vállalta el a zene elkészítését. Az előadás inkább zenés darabnak számít, ezt az élő zene csak erősíti. A történet egyszerű. Néhol ráismerhetünk a szerzőre is, aki Liliomfi bőrébe bújik. Liliomfi egy egyszerű színész, nem vágyik színidirektori babérokra: neki Mariska keze kell, ám ezt csak hosszas és bonyolult, de annál inkább mulattató ármányok után sikerül megszereznie. Közben Szellemfivel együtt egy másik szerelmes pár útját is egyengeti, így az előadás végére mindenki a szíve választottja mellett köt ki.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások