"Megpróbálom elképzelni, mit érezhetett az a görög színész, akinek Medeia monológját úgy kellett megszólaltatnia, hogy közben tombolva gyűlölte a férfiakat. Vagy elképzelem, hogy milyen lehetett annak az Erzsébet-kori férfiszínésznek, aki egy nő szerepét játszotta (legyen az Viola vagy Rosalinda), majd e szerep során mégis férfinak álcázta magát, majd újra visszaváltozott nővé? Miért van az, hogy a színpadon női szerepet játszó férfi látványának félreérthetősége mégis vonzó volt mind a görög színjátszásban, mind pedig az Erzsébet-kori színházban? Azt a döntésem, - hogy ebben a darabban minden szerepet nők alakítsanak - azért hoztam, mert úgy tűnt nekem, hogy ez természetes folytatása a régi parodizáló előadásoknak. A Lear király olyan mű, amelyben a legtöbb szerep a férfiaké, s most a nők adhatják elő a darabot művészi szabadsággal és ötletekkel, bátran elszakadva a valóságtól... Boldog vagyok, hogy ismét abban a színházban rendezhetek, ahol 40 évvel ezelőtt a Julius Caesarral debütáltam. Ezt a darabot Shakespeare fiatalon írta, majd a Lear királlyal elérte pályája csúcsát. Remélem, a mi megvalósuló előadásunk is ezt az ösvényt fogja követni." Andrei Serban
A(z) Gyulai Sportcsarnok előadása
Hozzászólások